Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)

KRÓNIKA

1945 januárjáig az Urológiai Klinika orvosa volt, így a Verebély-iskolában szerzett tapasztalatai után ekkor egy másik kiváló, iskolateremtő professzor, Illyés Géza környezetébe került. 1941-ben lett a budapesti egyetemen az urológiai sebészet magántanára, 1943-tól két évre a Magyar Urológia c. folyóirat szerkesztője. Klinikai működése során 30 tudományos dolgozatot publikált. 1939-től ő szervezte meg a Magyar Vöröskereszt véradó központját, majd vezette működését. 1951-től tíz éven keresztül az újpesti urológiai rendelés szakfőorvosa, 1955-től az újpesti Árpád Kórház sebészeti osztályának urológiai részlegét vezeti, 1962-től pedig az urológiai sebészeti osztály vezető főorvosa. 1975-ben vonult nyugdíjba, de ettől kezdve nem csak az urológiai rendelést folytatta, hanem a Magyar Orvostörténelmi Társaságban munkálkodott, adott elő nem ritkán, és a Budai Orvosklub elnöki tisztét is betöltötte. B. G. JUHÁSZ JENŐ (1927—1985) A klasszikus pathológia kiemelkedő magyar képviselője, Juhász Jenő professzor, az OTKI Kórbonctani és Kórszövettani Intézetének igazgatója, munkás élete, alkotó ereje teljében, rövid betegség következtében elhunyt. Kiváló klinikai-pathológiai vezetőt ragadott el az a súlyos kór, amivel maga is annyit foglalkozott. Székesfehérváron született. Fiatalon került a budapesti orvosegyetem I. sz. Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézetébe, és már 30 éves korában adjunktus, Baló professzor mögött az intézet második embere. Kandidátusi értekezését a gyógyszerek kísérletes daganatkeltő hatásának témaköréből védte meg. Tudományos munkássága kapcsán a gyomorfekély és gyomorrák kórbonctanát, továbbá a csontbetegségek pathológiáját kutatta. Több mint ezer gyomorrákot vizsgált, amire hazai földön még nem volt példa. Csontdaganatokat tárgyaló könyv társszerzője volt. 1969-től haláláig vezette az OTKI pathológiai intézetét. Az ugyanitt működött országos intézetnek 12 éven át volt igazgatója. Ugyancsak 12 évig volt először a pathológusok szakcsoportjának, majd társaságának főtitkára. 8 éven át töltötte be a MOTESZ főtitkára tisztét, majd elnökségi tagja lett. Kiváló általános műveltséggel és emberi tualjdonságokkal rendelkezett. Társaságunknak nem volt tagja, de mindig megkülönböztetett érdeklődést mutatott az orvostörténelem iránt. Semmelweis Ignác betegségét és halálokát vizsgáló kutatók tudományos találkozóján intézetünkben az elnöki tisztet látta el. Többek között értékes, hiánytalan könyvsorozattal, a Magyar Pathológusok Társasága Nagygyűléseinek (1932—1944) Munkálatai 12 kötetével ajándékozta meg a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár könyvtárát. Példamutató életútja és nagy tudása emlékét kegyelettel megőrizzük. H. J. KENÉZ JÁNOS (1908—1984) 1984. noveíftber 5-én Budapesten elhunyt Kenéz János tüdőszakorvos, a Magyar Orvostörténelmi Társaság egyik régi, aktív tagja.