Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)

KÖNYVSZEMLE - Ruse, Michael: The Darwinian Revolution. Science red in tooth and claw (Lambrecht Miklós)

így több kézirat tulajdonosaként szerepel a budapesti Egyetemi Könyvtár és az Országos Széchényi Könyvtár is. A szerző megismertet azzal a szekundér irodalommal, amely bővebb felvilágosítást nyújt az említett művekkel kapcsolatosan. Többféle mutató csatlakozik az összeállításhoz: személy- és helynévmutató, a nyomtatott művek kiadóinak és nyomdászainak mutatója, lelőhelymutató, incipit-, és latin nyelvű tárgymutató, amely eligazít a különböző terminológiai variánsok között is. Kapronczay Katalin Ruse, Michael: The Darwinian Revolution. Science red in tooth and claw. Chicago, University of Chicago Press, 1979. XVI. 320 p. A ,.Darwini forradalom" szerzője könyve írásakor a kanadai Guelph egyetemének (Ontario) történelem és filozófia professzora volt. A bevezető és köszönetnyilvánítás után 10 fejezetre tagolt könyv, jegyzetekkel, 29 oldalas (429 tételes) bibliográfiával, valamint rövid index-szel zárul. A bevezetőben a szerző elemzi a Darwin által használt alap-terminológiát. Ismeretes, hogy Darwin általában a ,

.transmutation" kifejezést használta és szinte gondosan kerülte az ,,

evolution" szót. Ruse azonban téved, amikor azt hangsúlyozza, hogy Darwin az Origin-ben (A fajok eredetében) sohase használta, csupán utolsó soraiban az , .evolved" szót. Figyelmes olvasással mégis két helyen találkozhatunk e műben is a modern idők e legelterjedtebb kulcsszavával. Az 1. fejezetben Ruse a probléma hátterét rajzolja meg, kiemelve J. de Lamarck és G. Cuvier elgondolásait a fajkeletkezés magyarázatának akkori lehetőségeiről. A 2. fejezetben a XDÍ. századi brit társadalmat és a tudományos közösséget mutatja be. Vitathatatlan volt London túlsúlya a politikai életben, de a legjelentősebb események azonban mégis vidéken voltak találhatók. Oxford és Cambridge többszáz éves egyeteme a XIX. században még összefonódott az anglikán egyház hatalmi szerveivel. A legtöbb ismert szaktudós egyben anglikán tiszteletes is volt: így Darwin fiatalkori szellemi környezetében W. Whewell, A. Sedgwick, J. St. Henslow mineralógus, geológus, illetve botanikus, de mindnyájan teológusok is voltak. Szinte kivételnek számított Ch. Babbage, a számológépek úttörő matematikusa, John F. W. Herschel, Ch. Lyell és R. Owen, akik ,,csak" szakemberek voltak. A tudományos egyesületek közül említésre méltók: a Royal Society of London, a Linnean és a Zoological, valamint a Geological Society. Ebben az egyetemi és egyesületi keretben egyaránt érvényesültek hivatásos és amatőr tudósok. Ebbe a környezetbe ágyazta a vagyonos családi hátterű Darwin tanulmányi éveinek ismertetését a szerző, felvetve a kérdést, hogy 1831 végén — a nagy utazásra indulás előtt — az akkor még mindig csak 22 éves Darwin hivatásos szakmabelinek, vagy „szinte senki'-nek tekinthető-e. A 3. fejezet a korra jellemző geológiai, filozófiai és vallási nézeteket sorolja fel. 1830 után a legfontosabb a geológiában lezajló nagy felfogásbeli átalakulás volt. Az előzőleg uralkodó irányzatokat — amelyek a Föld felszínének és rétegeinek változásait magyarázták, mint a vulkanisták és neptunisták és azok vitái: a ,,tűz és víz" harca — felváltották a Hutton nyomán járó Ch. Lyell „geológiai alapelvei", amelyek szerint a földfelszínt igen lassan, de folyamatosan ható tényezők formálják, múltban és jelenben egyaránt, az aktualizmus elveinek megfelelően. Ezeknek a tényezőknek értelmezéséhez kapcsolódott a filozófia „vera causa" fogalma, míg a teológia (vagyis a hit) világában az isteni személyek teremtéstörténetbeli szerepét vitatták meg. A tudósok többsége az 1830-as évek táján még nem érezte szükségét az effajta kérdések tudományos vitathatóságának. A ..Titkok titka", vagyis a fajkeletkezés lehetőségeinek megmagyarázására törekvés a tárgya a 4. fejezetnek. Lyell a ,,

Principles of Geology" 1832-ben kiadott 2. kötetében részletesen foglalkozott a fajállandóság illetve változékonyság kérdéseivel is. Ruse szerint a csillagász J. W. Herschel levelet írt 1836-ban a Jóreménység Fokáról Lyellnek és ebben nevezte „titkok titkának" a fajkeletkezés problémáját. Megjegyezhető, hogy R. Wallace szerint Herschel ezt a kifejezést már 1831-ben használta egy természetfilozófiai könyvében. A későbbiekben Darwin két alkalommal idézte ezt a valóban találó minősítést az őt egész életében foglalkoztató problémára. Az 5. fejezetben „Ősök és őstípusok" címszó alatt részben a magzati fejlődésben talált homológ formák, részben az akkor még elég szegényes fossilis anyagban felismerhető közös őstípusok értékeléséről olvashatunk. A 6. fejezetben Darwin főművének, az 1859-ben megjelent A fajok eredetének „előestjét" rajzolja meg a szerző. Ez az előest elég régen kezdődött: 1844-ben jelent meg névtelenül R. Chambers nagysikerű könyve