Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)

A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS A MEDICINA A RENESZÁNSZ ÉS A REFORMÁCIÓ KORÁBAN - Székely György: A reneszánsz és a reformáció hatása az egyetemek szellemi életére Közép-Európában

írt Mátyás királyhoz. A velencei kereskedőköztársaság területére esett padovai egyetemen 1468—99 közt tanszéke volt Nicoletto Vernia averroista beállítottságú tudósnak, aki elsőnek karolta fel a természettudomány autonómiájának gondolatát. A skolasztika ellensége volt az 1493-ig élt Ermolao Barbara velencei patrícius, aki hirdette Aristoteles régi latin fordítások helyett egyenesen a görög eredetiből való tanulmányozásának nélkülözhetetlenségét. A buzdítás hatott, Padova egyetemén Leonico Tomeo 1497-ben már görög szövegből tanította Aristotelest. KözépEurópára nagy hatású humanista egyetem volt Ferraráé, ahová Janus Pannonius, a kiváló latin nyelvű költő 1447-ben jutott tanulni, és ott kapcsolódott be Guarino Veronese iskolájába. A tudós társaságok Közép-Európa nagy folyóvölgyi városaiban hamar otthonra leltek: az 1508-ban meghalt Konrád Celtis igazi jelentőségét nem azzal nyerte, hogy Miksa császár 1497-ben a bécsi egyetemen a költészet és szónoklattan professzorává emelte, hanem azzal, hogy a tudós kezdeményezte a Sodalitas Literaria Rhenana, a budai és bécsi humanistákat egyesítő Sodalitas Litteraria Danubiana, nem utolsósorban pedig a bécsi Collegium Poetarum et Mathematicorum gazdag tartalmú érdeklődésre utaló köreit. Ennek a vonalnak a legkiemelkedőbb, hatásában is utolérhetetlen képviselője lett Rotterdami Erasmus, aki a legvilágosabban mutatta a példát a csak alkalmilag egyetemen előadó, a másfajta tudományos műhelyeket építő szellemi embernek, a reformáció útjára lépett és a katolicizmushoz hű országok számára egyaránt. Érzékelteti ezt Melanchthon írása Joachim Camerariushoz 1529. július 26-án, amikor is a német protestáns művelődésügy legátfogóbb képviselője — jóllehet teológiai alapkérdésekben elhatárolódott Erasmustól — a gondviselésszerűen összekötött két mozgalomról vallott, az Erasmustól vezetett humanizmusról és a Luther vezette reformációról. Melanchthon számára tehát szinte egyenlő fontos volt a két külön úton előretörő, az egyetemi életet megújító, de azonkívül is alkotó műhelyeket létrehozó mozgalom, amelyek egyikét sem akarta elejteni, bármilyen feszültséget teremtett ez számára egyházában és egyetemén. Éppígy Erasmus vonzó utat, életformát jelentett katolikus művelődési centrumokban is. Erazmiánus értelmiségi kör bontakozott ki Krakkóban. 1536 márciusában Erasmus szeretettel emlegette Tomicki Péter krakkói püspököt mint öreg barátot, vallva, hogy az elmúlok helyett új barátokat kell nyerni. A protestáns lengyelekből különösen az egyházi pályán működő Johannes a Lasco (Jan Laski) állt hozzá közel, aki 1524—25 során Erasmus baseli eszmetársa és barátja lett, de még előbb krakkói humanista körökbe tartozása és itáliai tanulmányok, utána pedig frízföldi és angliai utak érlelték lengyel protestáns nemzeti egyházat építő személyiséggé. Ezt a lengyel nemest most azért emeljük ki, mert miután 1534-ben Erasmus pontos leltárt készített javairól, a könyvtárat Johannes a Lasconak adta el. Az sem véletlen tehát, hogy Laski a német evangélikusok közül Melanchthonnal állt szoros kapcsolatban. Amikor Jan Osmolski, a lublini vajdaság gazdag birtokosa és nemesi politikus 1575-ben elhagyta hazáját és külföldre ment, nem hagyományok nélkül telepedett Baselbe, és tartott ott tudósok számára vendégszerető házat. Mint pártfogónak Osmolskinak ajánlották Machiavelli Discorsi-jának egy latin fordítását. A via antiqua-ból is vezetett út a protestáns, nemzeti jellegű egyetemre és politikai felfogáshoz — de a humanizmus sem feltétlenül vezetett oda, főleg ha a tudósi pálya nem kötődött a döntéseket keresztül vivő egyetemi intézményhez. Mint baseli tudós, Rotterdami Erasmus megírta Antibarbari c. művét, ahol is a vulgáris és skolasztikus latinság képviselői a barbárok. Egyházi és nyelvi ideálja egyaránt a keresztény ókor egyházatyái, Ambrus, Ágoston, Aranyszájú Szent János. Erasmus filozófia-koncepciója, a philosophia Christi egyházatyai gyökerekre megy vissza. De ez a hitújítás ellenpártjait nem elégítette ki: katolikus oldalról Erasmust papi kötelességei elhanyagolása miatt, protestáns oldalról az egyház általa óhajtott reformjáért való nem teljes erejű kiállása miatt bírálták. Nem kivételes volt ilyen szempontból Erasmus pályája. Az augsburgi Konrád Peutinger jogot tanult Padovában és Bolognában (iuris utriusque doctor), az antik világot tanulmányozta Rómában és Firenzében, az Örök Városban az ottani akadémiát alapító Pomponius Laetust