Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)
IN MEMORIAM JOHANNES SAMBUCUS - Jantsits Gabriella: Zsámboky János arcképei
Os , oculos pitlor Sâmbuci reddidit , upturn Inpenij munus fingen joists amat, 1. ábra ugyan hasonló, de az egyéni vonások jobban kifejezésre jutnak. A metszet Zsámbokyt 34 éves korában, 1565-ben örökíti meg: SAMBUCUS AETATIS SVAE XXXIIII. ANNO M. D. LXV., tehát egy évvel korábban, mint ahogy az Emblemata 2. kiadása megjelent. Érdemes megjegyezni, hogy az Emblemata több kiadásában mégsem ezt az arcképet, hanem az 1. kiadásban megjelent portrét használták fel: 1569: RMK III. 584., 1576: RMK III. 648., 1584: RMK III. 726., 1599: RMK III. 930, a figurális keretdísz elhagyásával (2. kép). Az arcképek nemcsak a könyvek címlapján, hanem portrégyűjteményekben is megjelentek. Az itáliai reneszánsz hatására díszes albumokat adtak ki szinte minden európai országban. Humanista tudósok lettek az ösztönzői és szerzői is a képgyűjtemények kiadásának. Államférfiak, tudósok, filozófusok, orvosok arcképeit adták közre díszes kiadványokban versek kíséretében. Ennek egyik korai példája Philipp Galle neves németalföldi rajzoló és rézmetsző arcképgyűjteménye, amely 1572-ben ugyancsak Antwerpenben jelent meg (4. kép — Virorum doctorum de disciplinis benemerentium effigies XLIIII). Ebben híres kortársak portréit adta közre, így Zsámbokyét is a D 5 levélen, dicsőítő vers kíséretében. Talán Galle hatására szerkeszthette meg Zsámboky is arcképgyűjteményét: Icones . . . Medicorum, Antwerpiae 1574, (RMK III. 634). Orvosok és filozófusok portréit adta ki pompás keretdíszítésekkel és versekkel. Az utolsó, a 67. magát a szerzőt ábrázolja. A könyv a Plantin nyomdában készült, s ugyancsak Peter van der Borcht illusztrálta. De nem használta fel az Emblemata 2. kiadásában megjelent Zsámboky-portrét, hanem újat rajzolt. A finom rézmetszetes technika segítségével sem tudta még jobban érzékeltetni a nagy tudós elmélyült szellemiségét. Amint említettük, Borcht elsősorban könyvillusztrátor volt, ez kitűnik a keretdíszítésnél. Nagy rajzkészséggel és fantáziával rajzolt dús reneszánsz díszítő elemeket: a portré keretét gyümölcs, virág, állatalak, madár, szőlőinda stb. díszíti. Ez egyben képet ad a németalföldi reneszánsz díszítőművészet gazdagságáról is. Az arckép ezt a színvonalat nem éri el (5. kép).
