Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)
IN MEMORIAM JOHANNES SAMBUCUS - Téglásy Imre: Conrad Gesner és magyar barátai
vet állít majd tehetségének." 24 Alapos tájékozottságának jelét adja a Gyalui Torda Zsigmondról szóló sorokban. Itt ugyanis arról tudósít, hogy a Bázelben, 1550-ben megjelent egyeden Euripidészfordításon, az Orestesen kívül Gyalui néhány más darabot is lefordított, ezek azonban nem jelentek meg. 25 Gesner orvostudományi érdeklődésének is jele, hogy Wernher György magyarországi gyógyvizekről szóló művéről a Bibliotheca tanúsága szerint már megjelenése előtt tudott. 26 Kortárs életrajzírója szerint Gesner „nemcsak hazájában, hanem külföldön is igen sok teológussal, orvossal, patikáriussal állt igen szoros barátságban, és köztük nemcsak németek, hanem angolok, franciák, olaszok, lengyelek [és mint még látni fogjuk: magyarok] is voltak. ' ' Gesner eszerint „mindig ajtót nyitott minden ember, különösen a tudós peregrinusok előtt, kik közül nap mint nap igen sokan özönlöttek hozzá; némelyek azért, hogy lássák és megismerjék őt, némelyek meg azért, hogy valami ritka és bámulatra méltó dolgot láthassanak nála. ' 127 Talán e vizitálások is ösztönözték Gesnert, hogy a soknyelvű vendégsereg látogatásait tudományos műben is kamatoztassa. Az 1555-ben megjelent Mithridates avagy a nyelvek különbözőségéről szóló könyvben Gesner 75 különféle nyelvet ismertetett, köztük a magyart is. Ismertetésében elmondja, hogy a ,,Tanaisz" forrásától nem messze van még egy másik Hungária is, ahonnét a magyar nyelv származik. Előadja, hogy a még ma is ott élő magyarok nyelve és szokása csaknem azonos a magyarországiakéval, a különbség csupán annyi, hogy míg ez a nép civilizált és keresztény, amaz barbár szokás szerint él és bálványimádó. Az Angyali üdvözlet, a Miatyánk és a magyar tőszámnevek 2% közlése után az írott magyar nyelv ügyéről is nyilatkozik: „Hallom, hogy kinyomtatták e nyelven az Újtestamentumot, de csaknem hasznavehetetlen, minthogy mindeddig nem használták írásra ezt a nyelvet, és még a parasztok is azzal kísérleteztek, hogy — amennyire tőlük tellett — latinul írjanak. Az a véleményem, hogy nincs oly barbár nyelv, melyen a művelt emberek ne tudnának úgy írni, hogy érthető legyen. ' 129 Gesner bírálatának „hallom ' ' szava arról árulkodik, hogy a Sylvester János 1541-ben megjelent Ujtestamentum-fordítására vonatkozó véleményt mástól vette. 30 De vajon kitől? Talán attól az mina quaedam poemarum à se edendorum specimen ut promittit [RMK ÜL 430.]. Omnia haec excusa sunt Basileae ab Oporino. Caesarum Romanorum uitae ab eodem castigatae & auctae, excusae sunt Argentínáé apud Vuolfgangum Cephaleum anno domini 1552. " Gesner op. cit. 108 v [RMK UJ. 407.] Zsámboky klaszszikus szerzők kiadója, költő, II. Miksa udvari történetírója, orvosa, tanácsosa, jelentős irodalomteoretikus. Tanulóévei során a legjelentősebb európai humanistákkal került személyes ismeretségbe, barátságba. Cfr. Bach E., Un humaniste hongrois en France, Jean Sambucus et ses relations littéraires (1551—1584). Szeged 1932. (Emdes Françaises 5.), Becker, Ph. A. : Jacques Grévin und Joh. Sambucus. Zeitschrift fiir romanische Philologie 24(1900), 121—122. ; Borzsák, I. : Ein Copernicus-Exemplar aus der Bibliothek des Johannes Sambucus in Debrecen Magyar Könyvszemle (1965) 133—08. ; Gerstinger, H. : Aus dem Tagebuch des kaiserlichen Hojhistoriographen Johannes Sambucus (1531—1584), Wien 1965.; Várady, E.: Relazioni di Giovanni Zsámboky (Sambucus) coll'umanesimo italiano Corvina (1935) 3—54.; Téglásy L; Zsámboky János (Sambucus) nyelv- és történelemszemléletéhez I. Irodalomtörténeti Közlemények 84(1980), 245—265.; Téglásy, I.: A tolvajlás művészete. Zsámboky János (Sambucus) imitáció-elméletéhez. Irodalomtörténet 63(1981) 157—181. 24 Cfr. 16. jegyz. 25 Cfr. 19. jegyz. 26 Cfr. 20. jegyz. 27 Simler, J.: Vita clarissimi philosophi et medici excellentissimi Conradij Gesneri Tigurini. . . Item, Epistola Gesneri de libris a se editis. Et carmina complura in obitum eius conscripta, Tiguri 1566 E l r 28 Gesner, K. : Mithridates de differentiis linguarum tum veterum turn quae hodie apud diversas nationes in toto orbe terrarum in usu sunt Neudruck der Ausgabe Zürich 1555. Herausgegeben und eingeleitet von M. Peters Aalen 1974 50'— 52 r 29 „Audio hac lingua impressum esse nouum Testamentum, sed fere inutiliter, quod hactenus in scribendi usu nonfuerit hic sermo, & rustici etiam Latine scribere quantum poterant conati sint. Mihi nulla lingua tarn barbára videtur, quae non ab hominibus literatis ita scribi possit ut intelligatur ..." Op. cit. 51v-52 r 30 Sylvester, J.: Újtestamentum Neanesi [Sárvár-Újsziget] 1541 (RMKl. 15.)
