Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)
A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS A MEDICINA A RENESZÁNSZ ÉS A REFORMÁCIÓ KORÁBAN - Székely György: A reneszánsz és a reformáció hatása az egyetemek szellemi életére Közép-Európában
A RENESZÁNSZ ÉS A REFORMÁCIÓ HATÁSA AZ EGYETEMEK SZELLEMI ÉLETÉRE KÖZÉP-EURÓPÁBAN* SZÉKELY GYÖRGY 4 ICözép-Európa egyetemi élete több ellentmondást mutatott már a reneszánsz-kor kezdetétől és a reformáció előestéjén — ezzel a bevezető megállapítással szeretném aláhúzni, hogy nem a gondok, a megoldatlanságok okozói a nagy szellemi áramlatok, ellenkezőleg, azok a kivezető utak keresését élénkítették, noha újabb ellentmondások teremtésével. Magyarország egyetemalapítási kísérletei és azok rövid élete az egyik ilyen ellentmondás. De a folyamatosan sokasodó német egyetemek élete sem volt ellentmondás nélküli, a XV. században nem volt összhang az egyetemre járók elképzelései és a társadalmi szükségletek, a tananyag és a modern ismeretek között. Nemcsak a hallgatóság anyagi ereje és tanulási állhatatossága okozta tehát, hogy jóllehet 1500-ban négyszer annyi diák látogatta a német egyetemeket, mint 1400-ban, többségük a XV. század végén a bölcsészkarokat látogatta, és ott sem nyerte el az első fokozatot. Ezt mégsem tekinthetjük eredménytelenségnek, hiszen ezzel középfokú tanultságot nyertek. Csak később, felismerve ezt, bontakozik ki a reformáció és reneszánsz korában a középfokú képzés hálózata, mint az egyetemek tehermentesítője és alapozója. Éppoly fontos kérdés volt a tanmenetek és tantárgyi anyagok korszerűségének alakulása. Metodikai és szemléleti kérdések eltérő felfogása eredményezte a skolasztikus és a humanista út, a via antiqua és a via moderna eleinte megoldás reményét keltő elkülönülését, vitáját. Újszerű egyetem volt az 1459-ben Basel városától kezdeményezett, pápai alapítólevelet még az év késő őszén elnyert és 1460-ban megnyílt egyetem. Nem volt közömbös, hogy a jóváhagyó pápa II. Pius volt, aki mint Enea Silvio Piccolomini, humanisztikus érdeklődést tanúsított. A baseli egyetem bölcsészkara kezdettől humanista irányú volt, teológiai kara pedig kettő is lett, a via antiqua és a via moderna szellemében külön dékánokkal. A baseli egyetemre anyakönyvezték be a strassburgi polgárfi Sebastian Brantot 1475-ben, ahol a jogi tanulmányok során 1489-re lett mindkét jog doktora és 1492-ben a jogi kar dékánja. Tudósi szellemét mutatja a római jog felé fordulása, 1490 és 1518 közt tizenkétszer adták ki Expositiones omnium titulorum juris civilis et canonici c. tankönyvét. Igazán azonban az jelzi az új kor hajnalhasadását, hogy ez a jelentékeny professzor munkába szegődött a kora humanista baseli könyvnyomtatásnál mint korrektor és kiadó. Mint humanista író az 1494-ben Baselben megjelent Narrenschriff c. erkölcstani és szatirikus verseskönyve által, amely népi, antik és biblikus szövegekre egyaránt épült, szerzett európai hírnevet. Metszetkészítőül megnyerték a baseli útiállomáson lévő vándorló művészt, Albrecht Dürert. 1496-ban kapott tanszéket Baselben a jogi karon Brant, de 1499-ben visszatért Strassburgba. Hogy a század végére Basel mint nyomdai kiadóhely Velence, Nürnberg és Párizs mellé emelkedett, abban nagy szerepe volt Johann Frobennek, aki előbb Amerbach korrektora volt, s a ve* Előadás formájában elhangzott ,,A természettudományok és a medicina a reneszánsz és a reformáció korában" c, a Magyar Tudományos Akadémián 1983. november 30-án megtartott ülésén.
