Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)
IN MEMORIAM JOHANNES SAMBUCUS - Vida Mária: A reneszánsz orvostörténeti munkája, a „Medicorom Philosophorumque Icones"
menyei alapján, külön kiemelve a XV. század úttörőit. Végül a befejezés Zsámboky ókori és korareneszánsz mintaképei. A gyógyítás eszméje az istenek érdeme: a görög medicina istenei és orvosistenei nyitják a sort, élükön a megszemélyesített Hygeiával (1.), az „egészséggel": „vélünk légy, gyere mintgyógyerejű csodaszer" — hívja segítségül: Apollónt (2.) így — : ,,orvoslás fölfedezője . . ., általad él ami él" vagy a félisten Kheirónt (3.), Aszklépiosz nevelőjét: „növények gyógyerejével gyógyítsz szörnyű sebet". Aszklépiosz a gyógyítás istene a legfőbb: „rád bízván a világ titkainak seregét, megtanítod bajaink gyógymódját és csillapítását ' ' és fia, a sebész Makháón , ,mesterségalapító ' '; ők közvetítenek az istenek és az emberek között. A jegyzetekből is kiderül, hogy mint az egészség megszemélyesítője jelenik meg Hygeia, aki — hivatkozva Plutarchusra — talán azonos a „gyógyító Minervával" (tész hügeiász Athénász), akinek Periklész emeltetett szobrot Athénben. Ezért látható Athéné vagy Minerva Medica ismert alakja, pajzzsal és lándzsával, jobb tenyerében egyik jellegzetes állatával, a gólyával ábrázolva. , ,Allatokat azért szoktak Hygeia mellett ábrázolni, mert azok az orvoslásban használatosak, vagy azért, mert valami olyat jeleznek, ami az emberi egészségnek üdvös" — indokolja meg a bevezetés. A köztudatban azonban az él, hogy Hygeia Aeszklépiosz egyik leánya, nővérei: Aegle és Panacea (bátyjai: Podaliriosz és Makháón), ezért a három nővér együtt jelenik meg az „egészségnek" a lábánál. Hygeia bal kezében kígyót szorongatva mint a közegészségügy (higiéné), Panacea gyógyszeres tégellyel és Aegle mozsárral mint a gyószerkészítés megszemélyesítői. Hygeiát Rómában Dea Salusként tisztelték és a Quirinalis dombon temploma állott. 28 Másodikként a sorban az istenek orvosa, „Apollo Medicus" {2.) következik, aki elűzi a betegségek szörnyeit, feltalálta az orvostudományt és átadta fiának, Aszklépiosznak, az 1603-as kiadás „Brevis explicatio"ja nélkül, amelyet a kiadó, Franchois Raphalengius állított össze, 29 nehezen érthetnénk meg, hogy a képek hitelességét ígérő Zsámboky miért választotta Apollo megjelenítésére a kövér fürtös fejű puttót, a feje mellett talán egy kabócával, az örök élet jelképével. „Nem ez volt az igazi alakja — jegyzi meg a kiadó — de az antikvitásban mindenki tetszése szerint ábrázolta az isteneket és olyan állatokat festett melléjük, amilyeneket akart ' '. Zsámboky disztichonjaiban pedig ez áll: „A holtakat feltámasztod, érett terméssel töltöd meg a magtárakat, a szőlőnek nedvet s a méznek ízt adsz . . .". Az empirikus ismereteket elsőként Homérosz (6.) foglalta össze az Iliászban és az Odüsszeiában, mely az orvosi ismeretek tárháza. Az empíriát az első orvosi iskolák — a püthagóreusok, a jón és a koszi iskola — kezdeményezték. A püthagóreusok mestere, Püthagorász (7.) és a jóniskola alapítója, a hét görög bölcs egyike, Thalész (8.) Az első orvos a görög medicina nagy enciklopédikusa, Hippokratész (9.), aki alapítója a koszi orvosi iskolának, melyet négy évtizeden át vezetett: „ . . .koszi sarjadék, nálad tökéletesebben ki adta át mestersége kincseit?" A következőt, a kappadókiai származású római orvost és sebészt, AretaioszX (i. sz. kb. 120—180) (11.) versében „második Hippokratésziként említi. Dicsérete, — amely első görög kiadójának; a párizsi Goupylusnak és első latin fordítójának: Crassusnak (56.) szól, akik Aretaioszt a feledéstől megmentették, — bizonyíték amellett, hogy az albumba felvett kortársak érdeme a görög és a római medicina interpretálása. Sambucus szemében nem a legelső Rómában működött, tanult orvos Arkhagathosz (i. e. 219-ben), sem a methodikus orvosi iskolát alapító Aszklepiádész (i. e. I. sz. eleje) igazán jelentős, hanem Hippokratész diaetetikai gyógymódjának római meghonosítója, Aretaiosz. Az empirikusokat az orvosi elmélet megalapozói — Szókratész, Platón és Arisztotelész — követik. Platónhoz (12.) írt disztichonjában Zsámboky az arisztotelészi középkori szemléletre utal: , ,bölcsészettudomány-alapító, szellemi magtár, Arisztotelész mennyire hálátlanul érvelt ellened". A vetélytársnak szentelt disztichon Arisztotelész (13.) korszakalkotó hatását mégsem vitatja. 28 Sambucus, L: Icones . . . i. m. 25. lábj. Vö. Petz V: Ókori lexikon. 2. k. Bp. 1902. 304. 29 RMK m/2. 196 999. sz. „Praemissio hac editione Vitae singulorum et Scriptorum Indiculo . . ."
