Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)

A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS A MEDICINA A RENESZÁNSZ ÉS A REFORMÁCIÓ KORÁBAN - Fabiny, Tibor: A kontinuitás és az ellentét a reneszánsz és a reformáció tudományszemléletében (német nyelven)

ner reformatorischen Basis — primär in den Dienst der Entwicklung der Menschheit stellten. Die kopernikanische Astronomie, des David Frölichs aus Käsemark, die erste öffentliche Autopsie des Jessenius ' und die Atomlehre von Izsák Czabán aus Eperies, sind je eine Illustration der letzteren Stufe. Wir könnten diese Anführung noch fortsetzen. Nun sollen wir aber als Abschluss zu unserem Ausgangspunkt zurückkehren und die Antwort auf unsere Fragen summieren. Aus dem geistigen Wettkampf Anfang des 16. Jahrhunderts kristallisierten sich zwei Tendenzen heraus. Die eine wünschte eine unabhängige weltliche Kultur zu schaffen, die andere bestrebte sich die Kirche zu reformieren. Der grosse Geist der Renaissance, Erasmus, wollte bestätigen, dass der Mensch die Fähigkeit der Wahl zwischen dem Guten und Bösen besitzt, mit welcher er seine Lösung vollbringen und diese für ewig sichern kann. Laut seiner Behauptung ,,liegt die Würde des Menschen in seiner freien Willen". Luther dagegen gestand in seiner — über den unterwürfigen Wille geschrieben Replik, dass die, bis zu ihren Wurzeln verdorbene menschliche Natur alle im Intresse der Lösung vollführten Tätigkeiten vermeide, diese wird ausschliesslich aus den Gnaden Gottes, durch Glaube erteilt. So trennte sich die, die menschliche Würde preisende Renaissance und die direkte Verbindung zwischen Gott und Menschen verkündigende Reformatiort in zwei gegensätzliche Bewegungen, jedoch mit zwei grundsätzlich gemeinsamen Zügen: beide präferierten den Individualismus, und dadurch die Entwicklung der Wissenschaften. ÖSSZEFOGLALÁS A XVI. század elejének szellemi versengéséből két irányzat jegecesedett ki. Az egyik egy független világi kultúrát kívánt megteremteni, a másik az egyház megreformálására törekedett. A reneszánsz nagy szelleme, Erasmus azt akarta bizonyítani, hogy az ember rendelkezik a jó és a rossz közötti választani tudás képességével, tehát azzal az adottsággal, amelynek révén mindent véghez tud vinni, ami örökre biztosíthatja megváltását. ,,Az ember méltósága — mondta — szabad akaratában van." Luther ezzel szemben a szolgai akaratról írt válaszművében azt vallotta, hogy a gyökerében megromlott emberi természet nem teszi lehetővé, hogy bármit is elkövessen megváltása érdekében: ezt kizárólag Isten kegyelme adja hit által. Az emberi méltóságot magasztaló reneszánsz és az Isten és ember közötti közvetlen kapcsolatot meghirdető reformáció ily módon két ellentétes mozgalommá vált szét, de alapvetően közös vonásuk maradt, hogy mindketten kedveztek az individualizmus s ezáltal a tudományok fejlődésének. T. FABINY, M.A., Dr. theol. professor of theology, director of the Historical Collection of Evangelical Church Budapest, Kis József u. 2/a, Hungary H

—1081