Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)
IN MEMORIAM JOHANNES SAMBUCUS - Schultheisz Emil: Zsámboky az orvos-humanista
tegetőzik. Ez a kifogás nem akceptálható, — írja Zsámboky — mivel Zwinger ,,magister in tractanda medicina", ezért fölényben van a nyomdásszal szemben. Befolyásolhatja, irányíthatja. Következésképpen Zwinger megkapja a felszólítást: ,,magister es, perinde seribe". 1568-ban az Aegineta kommentárokkal kiegészített Hippokratés még mindig nem jelent meg, panaszolja Oporinushoz Baselbe írt, Bécsben kelt levelében is. 14 Ezek a levelek is a fordítás és az orvosi képzettség sokszor említett összefüggésére utalnak. A Hippokratés-kiadás előzményeihez tartozik az a levél, melyet Petersdorfból 1570. szeptember 1-én írt Craronak. 15 Eszerint Zwingernél két esztendeig volt Zsámboky Hippokratése, nemcsak a kommentárokkal, de a variánsokkal együtt. Szeretné tudni Cratotól, hogy Zwinger mit hiányolt, kifogásolt a szövegben, mit tartott kiegészítésre szorulónak. Nem maradhat említás nélkül itt sem a Dioscorides kiadás. A nyomdakész szövegről egy 1575-ben Etiennenek (Stephanus) írott levélben esik szó: reméli, hogy a címzett megkapta a kiadandó szöveget. Többször utal erre a könyvre az akkor már Nürnbergben városi orvosként is jól ismert ifjabb Camerariusnak írt leveleiben is. 16 1568—69-ben kezdett foglalkozni Dioscorides Materia medica-jának újra való, korrigált kiadásával. Ez Sirleto vatikáni könyvtároshoz 1573-ban írott soraiból is kitetszik. Terve már 1571-ben szilárd elhatározás volt, amint ez Zwingerhez címzett levelében olvasható. 17 Az időpont nyilván azzal van összefüggésben, hogy Busbeck indítványára a császári könyvtár számára megszerezték a Med. Gr. 1. jelzetű híres Dioscorides Constantinopolitanus kódexet. Erről később Hugo Blotius ,,Pro Bibliotheca Imperatoria" című beszédében (1576. április 24.) azt mondja, hogy ezt a 100 aranyon megvett legrégebbi kódexet Zsámboky hosszabb időn keresztül tanulmányozta. 18 1570-ben már arról számol be, hogy teljesen elfoglalja a görög Dioscorides-szöveg tisztítása. Ehhez kér Victoriustól olasz könyvtárakból anyagot. Hasonló kérést intéz Cratohoz 1570. szeptember 1-én kelt levelében. 19 1578. január 31-én Bécsből azt írja Joachim Camerarius juniornak Nürnbergbe, hogy két római kézirat és egy firenzei fragmentum segítségével négy kérdéses szöveghelyet tisztázott. Tudjuk, hogy Sirleto bíborostól Dioscorides kéziratot kért és kapott. 20 Három általa ismert, de még hiányzó kéziratot pedig Bessarion kardinális küldött meg. Ursinusnak 21 szóló levelében írja, hogy bár a Dioscoridest hét régi kéziratból javítva állította össze és látta el kommentárokkal, kéri, hogy ha valami fontos megjegyzése volna, küldje el a nyomdásznak (Étienne), aki azt még figyelembe veheti. Ebben és egy más levélben fejti ki, hogy számos ismeretlen és valódi Dioscorides-fejezetet talált. Itt nyilván a Matthiolus kommentálta Zsámboky által javított, Aldus-féle, valamint az 1549-es pá14 Gerstinger i. m. p. 307. A kiadásról és Zwinger egyéb kiadói ténykedéséről Id. Adam: Vitae Germ. Medicorum, Heidelbergae, 1620. p. 301 ff. — Az Oporinushoz írott levél a baseli egyetemi könyvtárban Cod. Gr. II. 26,210, vö. Gerstinger i. m. p. 85. 15 A wroclawi városi könyvtárban Cod. Rehdiger, 241; No. 340. — Gerstinger i. m. p. 100. A levél Cratohoz Speierbe ment, ahol akkor a Reichstag ülésezett. A császár ott lévén, Crato természetesen kíséretében tartózkodott. Ebben^z írásban Zsámboky kéri Cratót, adja át üdvözletét Camerariuson kívül még Kolozsvári Jordán Tamásnak, aki 1566—1570 között a török háborúk idején II. Miksa tábori főorvosa volt. A keltezés helyét illetően meg kell jegyeznem, hogy Petersdorfba Zsámboky a Bécsben dühöngő pestisjárvány miatt vonult vissza, mint ahogy pestis idején máskor is vidékre ment. Ez akkor természetes, bevett szokás volt. Még a gyakorlatot folytató, magas képzettségű orvosok zöme is elhagyta a járvány színhelyét. Helyüket több helyen külön erre a feladatra alkalmazott pestisorvosok töltötték be. 16 Gerstinger i. m. p. 185 és 225. 17 Gerstinger i. m. epistola XLIV. 18 Mosel, F.: Geschichte der k. k. Hojbibliothek zu Wien. 1835, p. 302—303. 19 Gerstinger i. m. epistola XXXIV. és XXXVIII. 20 Gerstinger i. m. p. 142; 233. 21 A Sziléziából Magyarországra telepedett Ursinus Velius Erasmus híve és barátja, a „humanitás Erasmiana" neves képviselője. Vö. Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszái Erasmus Adagia-jához. Klny. A Főv. Könyvtár Évkönyve IX. k. (1939) p. 18—19. Vö. még Weszprémi: i. m. III. p. 685, 716.
