Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)
IN MEMORIAM JOHANNES SAMBUCUS - Schultheisz Emil: Zsámboky az orvos-humanista
kozó humanista, az akkor európai hírű strassbourgi gymnasium rektora, akit érdemei elismeréseként V. Károly nemességre emelt. Sturm Párizsban orvosi előadásokat hallgatott, akárcsak Zsámboky Paduában, azonban ő sem azzal a céllal, hogy orvosi gyakorlatot folytasson, hanem hogy minél nagyobb műveltsége legyen. Egyetlen adat nem szól amellett, hogy valaha is orvosi működést fejtett volna ki. Teljes Hermogenes fordítása és kiadása, valamint a Dionysius Halicarnasseos-féle ,,De Collocatione verborum Graece" editioja nevét európai hírűvé, maradandóan emlékezetessé tette. 7 Életpályája egyébként is több hasonlóságot mutat Zsámbokyéval. Mint protestánsnak — bár mint láttuk, a legmagasabb császári elismerésben részesült — vallása miatt voltak kellemetlenségei, ha más okból is, mint Zsámbokynak. Sturmnak nem annyira a katolikus egyházzal, hanem buzgó kálvinista és hugenotta barát lévén, Luther híveivel gyűlt meg a baja. Nem folytatott orvosi gyakorlatot Zsámboky egy másik levelező társa Joannes Oporinus sem, a baseli humanista nyomdász. Pedig ő, mikor Paracelsus 1527-ben Baselba jött, nála medicinát tanult és famulusa lett. Ez az idő nem volt hosszú. A baseli egyetemen 1537-től a görög nyelv és irodalom tanára. Három év múlva otthagyva az egyetemet, megvette az egykori Cratander-fé\e nyomdát. Nagy tudása, szerteágazó tudományos kapcsolatai folytán a kor legjobb és legkorrektebb könyvei kerültek ki műhelyéből. A medicina stúdiumára neki is csak az orvosi textus tökéletes megértéséhez és magyarázatához volt szüksége. 8 Theodor Zwingernél is azt látjuk, hogy miután Baselban, Lyonban, Párizsban klasszikus nyelveket és hébert, spanyol nyelvet tanult, Paduában orvosdoktorrá promoveált (1559). Visszatérve Baselbe, éveken keresztül görögöt és etikát tanított, s csak igen rövid ideig adott elő teoretikus medicinát, miközben Oporinus nyomdájában korrektorként működött. Nyilvánvaló, hogy a számos, általa kiadott mű közül sem a Hippokratés-editio, sem a ,, Theatrum vitae humanae" nem nélkülözhette az orvosi ismereteket. A humanisták orvosi vonatkozású levelezése, éspedig nemcsak a kifejezetten orvosi írások (epistolae medicinales) e tárgykört érintő eszmecseréjük, megjegyzéseik a recepciót szolgálták. 9 A kor orvosi működésének hierarchiájában a klasszikus orvosi irodalom művelése nem állt alacsonyabb helyen, mint maga az orvosi praxis. Sőt, a fordítást és a kiadást, a kiegészítést és a kommentálást sem tartották kisebb jelentőségűnek, mint egyik-másik korabeli szerző eredeti vagy ekként megjelent írását. Ugyanakkor ez a szemlélet megszabadította a medicinát az elmélet és a gyakorlat hierarchikus dualizmusától. Ez tette lehetővé, hogy a 18. század vége felé az orvosi gyakorlatot már nem tekintették — általában — alacsonyabb rendűnek, mint a teoretikus tárgyak művelését. Ennek köszönhette a 17—18. század medicinája a mai értelemben vett klinikai oktatás kezdetét. Amit Zsámboky tulajdonképpen képviselt, az az úgynevezett medicina philologica. Mint ilyen Theodor Gaza (1398—1475) és Ugo Benzi seu Senensis (1360—1439) munkásságának későbbi magyar folytatója. Ennek a medicina philologicának a jelentősége túlnő a korrekt szövegfordításon, értelmezésen és kiadáson. Döntően járult hozzá az antik szerzők érdemi megítéléséhez. Addig a neves orvosokat nagyobbrészt „statikus" formában ismerték. Egyeseket nagyra értékeltek, másokat egyáltalán nem, vagy alig ismerték, s ha igen, nem jelentőségüknek megfelelően értékelték. A kiválasztott 7 Schmidt: La vie et les travaux de Jean Sturm, Strassbourg, 1855., valamint Kückelhahn, J. S. Strassburgs erster Schulrektor, Leipzig, 1872. 8 Roth — Schulz, F.: Icones bibliopolarum et typographorum, Nürnberg, 1726, ahol a képe alatt ez olvasható: ,,J. Oporinus Basileensis Primus Rector scholaepatriae, deinde Theophrasti Paracelsi Amanuensis postea Graece Linguae, Professor . . .". 9 L. pl. Manardus, G.: Epistolarum medicinalium libri XX. Basel, 1540, melyek sok — a kor magyar medicinájára és orvosi életére vonatkozó — megjegyzést tartalmaznak. Igen jelentősek Manardus Galenus fordításai, főleg az Ars medicinalisé. Mesue Simpliciájához és Compositájához írt kommentárjai közkézen forogtak. A bevezető levelet Győrött írta, sokat pedig Budán.
