Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)

IN MEMORIAM JOHANNES SAMBUCUS - Schultheisz Emil: Zsámboky az orvos-humanista

ZSÁMBOKY AZ ORVOS-HUMANISTA* SCHULTHEISZ EMIL Zsámboky Jánosról a történészről, irodalmárról, gyűjtőről nem jelentéktelen külföldi és hazai irodalom áll rendelkezésünkre.

1 Tudjuk, hogy a magyar humanista tudomány a 16. század későbbi időszakában a történetírás és filológia terén csak Zsámboky munkásságában vált nemzetközi érdeművé. Zsámbokynak nagy része volt abban, hogy Miksa császár udvara és Bécs a humanista tudomány egyik európai hírű központja lett. Az orvosról megjelent kisszámú közlemény azonban a legjobb szándék mellett sem a valóságot leginkább megközelítő ábrázolást nyújtja.

2 Orvosi működését, gyakorló orvosi ténykedését túlértékelik. Mindenáron „nagy orvosként" történő beállítása Zsámboky jelentőségét inkább csökkenteni látszik, mint növelni. Kétségtelen, Zsámboky szerepe a medicina történetében nem kis jelentőségű, de nem az orvosi praxisra vonatkozik! Életútját itt nem ismertetem, csupán tanulmányainak néhány fontosabb állomására utalok: Wittenberg, Ingolstadt után Strassburgban Sturm tanítványa volt. Párizsban lett a filozófia magistère. Paduában medicinát tanult, de továbbra is hallgatója volt a filológiai-történeti tárgyaknak, melyek változatlanul érdeklődésének középpontjában állottak.

3 Az orvosi fakultás nagynevű professzoraival — közöttük volt a már akkor igen híres anatómus Vesalius — semmiféle személyes kapcsolatot nem tartott, jóllehet több humanistával már akkor élénken levelezett, sokkal közülük jó személyes kapcsolatban állott.

4 Az 1555-ben megszerzett orvosi licenciátusnál fontosabb volt * Előadás formájában elhangzott a Magyar Orvosjörténelmi Társaság és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár által a Magyar Tudományos Akadémián 1985. május 2-án megtartott Zsámboky (Sambucus) János emlékülésen. 1 A legátfogóbb hazai tanulmány még ma is Weszprémié: Succinta Medicorum Hungáriáé et Trunssilvaniae Biographia, Viennae 1781, UJ. p. 682—734, valamint Orbán János értekezése ,,Sámboky Jánosról", Szeged, 1916. A Zsámbokyra vonatkozó hazai irodalom közismert lévén, csak utalok Gulyás Pál, Veress Endre, Varga László, Téglási Imre, Bach Endre, Illéssy János, Borsa Gedeon írásaira. A külföldi szerzők közül Gerstinger, H.: Aus dem Tagebuch des kaiserl. Hofhistoriographen Johannes Sambucus. Österr. Akad. d. Wiss. Sitzungberichte, 248, Bd. II. Wien, 1965; Uő.: Johannes Sambucus als Handschriftensammler. In: Festschrift der Nationalbibliothek in Wien, 1926. című műveire, valamint Bruck, A.-nak az Emblematához írott kísér tanulmányára hívom fel a figyelmet. 2 Magyary-Kossa, J.: Ungarische medizinische Erinnerungen, Budapest, 1935. — Bálint-Nagy I.: Sámboky János (1531—1584) orvosi működéséről. Orvosi Hetilap, LXXDJ. (1929) klny. 17. 18. 35. sz. - Uő. Sudhoffs Archiv, 24 (1931) 150-154. 3 Vö. Bruck, A.: Leben und Werk des Joannes Sambucus, Budapest, 1982. p. 9. (Einleitung zur Facsimile Ausgabe der Emblemata.) Paduai tanulmányait, ott írt és kiadott műveit ületően 1. Veress, A.: Matricula et Acta Hungarorum in Italiae studentium. Vol. I. (Padova 1264—1864.) Budapest, 1915. p. 54 ff. 4 Gerstinger, G.: Die Briefe des Johannes Sambucus (Zsámboky) 1554—1584. (Wien, 1968), című művében Zsámboky csaknem minden fellelhető levelének eredeti szövegét in extenso tette közzé. A Gerstinger által nem, vagy nem teljességében közölt, általam vizsgált írások, ül. adatok forrását az adott helyen jelzem.