Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)

IN MEMORIAM JOHANNES SAMBUCUS - Zsámboky János (Johannes Sambucus) (magyar, angol, német nyelven)

Theodor Poelmann (Pulmanus) házában. Poelmann révén ismerkedett meg az antwerpeni könyvnyomtatóval, Christophle Plantinnel, aki 1564 után leggyakoribb és legkedvesebb kiadója lett. Itt jelent meg többek közt az Emblemata 1564-ben, amely a sikerre való tekintettel 1566-ban Marcus Antonius van Diestl flamand, 1567-ben pedig Jacques Grévin francia fordításában is megjelent. A kötetben ismertetésre kerülő orvosportré-album, az, ,Icones", amely 10 évvel később, 1574-ben látott napvilágot, a Plantin-nyomda legszebb terméke. Az arcképek reneszánsz-keretei díszítik a nyomda történetéről írott monográfiát is. Zsámboky János 1564 szeptemberében végleg letelepedett Bécsben, és a jóbarát, Wolfgang Lazius 1565. június 19-én bekövetkezett halála után elnyerte az udvari történetíró címet. 1567. augusztus elején megnősült: feleségül vette Egerer Kálmán pozsonyi vaskereskedő Krisztina nevű leányát, házasságából két leány és egy fiú született. Bécsi letelepedése után nem szűnt meg gyarapítani könyvtárát, amely nagy hírnevét a görög és a latin kéziratoknak köszönhette. A régi pénzek és antik műtárgyak gyűjtése és egy családi pör azonban anyagi helyzetét megrendítették, és kénytelen volt eladásra felajánlani értékes kéziratait. Az 1578. október 17-én megkötött adás-vételi szerződés értelmében mintegy 530 kézirat került a bécsi császári könyvtár tulajdonába. Sajnos a teljes vételár kifizetésére sohasem került sor. Zsámboky életének 1584. június 13-án — 53 esztendős korában — apoplexia vetett véget. A jeles magyar humanista orvos és történetíró születésének 450. évfordulója alkalmából jelent meg a Magyar Tudományos Akadémia gondozásában a híres , ,emblemata" 1564-es 1. kiadásának facsimile kötete. Halálának 500. évfordulójára pedig egy másik Plantin-kiadás, a „Veterum aliquot ac recentium Medicorum Philosophorumque Icônes" c. arcképalbumot adták ki hasonmáskiadásban, a Magyar Orvostörténelmi Társaság és az Állami Könyvterjesztő Vállalat gondozásában. A mű kiadástörténetéről és orvostörténetéről Vida Mária írt kísérőtanulmányt, az arcképek művészettörténeti értékelését Kádár Zoltán és Jantsits Gabriella készítette el. E tanulmányok a facsimile-kiadás mellékleteként magyar, angol és német nyelven jelentek meg.