Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)

IN MEMORIAM JOHANNES SAMBUCUS - Zsámboky János (Johannes Sambucus) (magyar, angol, német nyelven)

ZSÁMBOKY JÁNOS (JOANNES SAMBUCUS) 153 1 — 1584 európai és a magyar humanizmus történetében jelentős szerepet betöltő polihisztor orvos és történetíró az észak-magyarországi Nagyszombatban (Trnava) született 1531. július 25-én vagy 30-án. Származásáról Plautus-kiadása előszavában számol be: apjáról, Zsámboky Péterről pedig a Poemata (1555) és az Emblemata (1564) c. munkáiban emlékezik meg. Eszerint családja a Pest megyei Zsámbokról — a török elől menekülve — került Nagyszombatra. Atyja 1549-ben kapott nemességet I. Ferdinánd császártól a török elleni harcban tanúsított hősiessége és a városbírói tisztségben szerzett érdemei elismeréséül. Ezt jelképezik cimerállatai is: két, egymással szembenálló, féllábbal összekapaszkodó daru, csőrében gyűrűt tart. Egy monda szerint az őrt álló daru egyik lábában követ tart, és a kő leejtésével figyelmezteti társait veszély idején. Zsámboky tanulmányait Bécsben kezdte, ahonnan tizenkét évesen, 1543-ban tanulmány- és vándorútra kelt, megismerni Európa egyetemeit és szellemi központjait, s ahová 22 év után harminchárom évesen, 1564-ben ismét visszatért, s ahol véglegesen letelepedett mint I. Ferdinánd, majd II. Miksa udvari orvosa és történetírója. Vándorlásának állomásai: Lipcse (1543), Wittenberg (1545), Ingolstadt (1548), Strassburg (1550), Párizs (1551), Padova (1553,1558,1560), Bologna (1557) és más itáliai városok, Gent (1563—1564), Antwerpen (1564), Augsburg (1564. április), végül Bécs (1564. szeptember 24.). Lipcsében a gyermek Zsámboky Joachim Camerarius házában lakott, aki beajánlotta mesteréhez és barátjához, Philipp Melanchthonhoz, és így került 1545. június 29-én a wittenbergi egyetemre. I. Ferdinand ediktuma miatt — amely száműzetéssel fenyegetett mindenkit, aki nem a bécsi, freiburgi vagy az ingolstadti egyetemet látogatta — került az ingolstadti egyetemre 1549-ben. Retorikatanára a jeles Cicero-kutató, Veit Amerbach. 1550. augusztusban már Strassburgban hallgatja a neves latinista pedagógus, Johann Sturm előadásait. 1551 kora őszén érkezik Párizsba, ahová az ősi egyetem és az I. Ferenc alapította királyi kollégium vonzották. Legkedvesebb párizsi tanárai: Adrien Tűmébe, a görög nyelv tanára, Pierrre de la Ramée, a görög és latin filozófia professzora, és Pascal Duhames, a matematika tanára. Bölcsészetből 1552-ben itt nyert magiszteri fokozatot. Párizsban kötött barátságot a filológus-könyvnyomtató Henri Estienne-nel és itt, a görög kéziratkereskedelem fellegvárában vásárolta első görög kéziratait. A humanizmus központjába. Itáliába 1553-ban érkezik Oláh Miklós érsek támogatásával, aki rábízta unokaöccse, Bóna György felügyeletét. A padovai egyetemen kezdte orvosi tanulmányait, ahol Andreas Vesalius, Gabriele Falloppio, Giambattista da Monte előadásait hallgatta. 1555-ben Oddus de Oddis és Victorius Trincavellus professzorok előtt vizsgát tett és licentiátust szerzett. A doktori címet valószínűleg sohasem szerezte meg. 1557—1559 között Bécsben élt mint az udvar fizetett,,familiárisba. 1561-ben ismét Párizsban találjuk mint a párizsi humanista társaságok rendszeres látogatóját, barátai Charles de L'Écluse (Clusius), a jeles botanikus, Jean Dorat (Anratus), a „poéta regius", Jean Grolier bibliofil. Második tartósabb olaszországi tartózkodása 1561 ősze és 1563 nyár vége közé esett: Genua, Milano, Nápoly, Brindisi, Otranto, Salerno, ahol egy-egy