Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)
A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS A MEDICINA A RENESZÁNSZ ÉS A REFORMÁCIÓ KORÁBAN - Büky Béla: Comenius tankönyveinek orvosi vonatkozású szavai és a szóhasználat eszmetörténeti háttere
AZ ,,ANYAISKOLA" Magyar nyelven az 1600-as évek végén még egy Comenius-mű látott napvilágot: két kiadásban is megjelent Comenius , ,Praecepta morum ' ' c. munkája, ez azonban sajnos nem nyújt semmi orvosi szóanyagot. Meg kell viszont jegyezni azt, hogy Comenius nem csak a maga idejében hatott a magyar orvosi szaknyelvre, hanem halála után századokkal is. Különösen szokatlan téma volt a maga idejében az anya-, csecsemő- és gyermekgondozás. Comenius ezzel a témával kapcsolatban is írt egy rövid könyvecskét (,, Inf ormatorium der Mutter-Schul". Weissenfels, 1633.), amit ha nem is tankönyvnek, de a szülőknek szánt segédkönyvnek lehet tekinteni. Ebben is jelentkezik az, amire az ,, Orbis sensualium pictus" c. munkát illetően hivatkoztunk, ti. hogy az adott témakör fogalmainak, feladatainak, feladat-mozzanatainak, kérdéseinek Comenius mindig igyekszik nyelvileg körülhatárolt, szabatos, rövid meghatározását adni. A nevezett munkát magyarra csak 1929-ben fordította Petrich Béla ,,Anyaiskola " címen; előszóval Kenyeres Elemér látta el. Ebből idézünk mutatványként egy rövid részletet: „Mindenekelőtt pedig, mivel a gyermek csak úgy nevelhető fel, ha friss és egészséges az élete — mert a beteg s hibás gyermekkel bajos boldogulni —, a szülők legfőbb gondja az legyen, hogy gyermekeiket jó egészségben tartsák meg, amiből az oroszlánrész természetesen az édesanyának jut. . . .Vigyáznunk kell, hogy a gyermek gyönge testében se meleggel, se faggyal, se mértéktelen evéssel s ivással, se éhséggel, se szomjúsággal kárt ne okozzunk. . . Igen helyes, ha bizonyos meghatározott életmódhoz szoktatjuk, azaz: hánykor feküdjék le, hánykor keljen fel, hánykor egyék és játsszék. Mert mindez nagyban hozzájárul az egészséghez és jó alapot nyújt a később kialakuló rendszeretethez. Az bizonyos — ha némelyek ezt nevetségesnek is találják —, hogy ilyen módon lassanként rászoktathatjuk a gyermeket a rendre. A példák igazolják ezt. Mivel az élet folyamatos égés, a tűz pedig, ha nem kap levegőt s nincs állandóan mozgásban, hamarosan kialszik, a gyermeknek is szüksége van arra, hogy mozogjon. Hiszen ezért találta ki az ember a ringatást, még mielőtt a gyermek futni megtanulna, azután a hordozást, a kocsibantologatást s az ide-oda dobálási. De mihelyt a gyermek némileg fölcseperedett és lábacskáira tud állni, megengedhetjük, hogy fusson s egyet-mást cselekedjék. Minél többet tesz, fut s dolgozik a gyermek, annál jobban alszik, annál jobban emészt, annál jobban nő, annál frissebb és elevenebb testben és lélekben, csak arra kell vigyázni, hogy baj ne érje. Éppen ezért biztos helyeket kell számára kijelölnünk és meg kell neki mutatnunk, hogyan gyakorolhatja magát testi kára nélkül, azonkívül mindig őröket, dajkákat s kisdedóvónőket kell melléje rendelnünk. Mivel pedig a közkeletű szólás szerint a friss kedély már magában félegészség . . . törekedjenek a szülők arra, hogy gyermekeik sem örömben, sem vigasztalásban ne szenvedjenek hiányt." (Anyaiskola. Bp. 1929, 26—27. lap.) Az itt idézett ,,Anyaiskola ' ' c. kötet a maga késői fordításszövegével is segíthetett alakítani a század elején formálódó óvodai nevelési nyelvet. Érdekes a védettség hangsúlyozása (amit majd Hermann Imre emel ki), a mozgás fontossága, a szükségletek kielégítettsége, a vidámság. * Az alapfogalmak megnevezése: ez a valódi értéke orvosi és nyelvtörténeti szempontból Comenius orvosi vonatkozású magyar szókészletének. Ez a meglehetősen nagy mennyiségű szó értékes anyagát (részben törzsanyagát) képezhette volna annak az igényes, de sajnos — mindnyájunk sajnálatára — meg nem valósult vállalkozásnak, amit Gortvay György (Loványi Gyula nyelvész tanácsadói bevonásával) olyannyira szorgalmazott, aminek feladata, ill. célja egy magyar orvosi nyelvtörténeti (kibővített változatában: természettudományi nyelvtörténeti) szótár összeállítása lett volna.
