Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)
A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS A MEDICINA A RENESZÁNSZ ÉS A REFORMÁCIÓ KORÁBAN - Büky Béla: Comenius tankönyveinek orvosi vonatkozású szavai és a szóhasználat eszmetörténeti háttere
hői egyenesen következik az anyanyelv elsősége — miként ezt az akkor már megerősödött empirista irányzatok is hangoztatták. Hiszen ez segíthet legjobban a világ törvényszerűségeinek megértésében, mint az emberhez leginkább közel álló, csecsemőkortól kezdve tanult kifejezésrendszer A spontán beszéd is fontos, fontosabb a régiek által sokat gyakoroltatott lelketlen grammatikánál. Végül a reálismeretek anyaga, amit a korábbi nevelés alig említeti, szintén nélkülözhetetlen a világ egységes rendjének felfogásához, megértéséhez. A ,,JANUA LINGUAE LATINÁÉ,, Comenius tankönyvei ilyen értelemben oktatnak, és a bennük levő szókészlet is e fenti cél szolgálatában áll. Minthogy a megismerendő világ és ennek rendje igen változatos, természetes, hogy Comenius tankönyvei is változatos szóanyaggal szolgálnak. Rendkívül gazdag a Janua linguae Latináé c. munkájának szó- és kifejezéskészlete. E munka hazánkban széleskörű használatnak örvendett Kelet-Magyarországon és Erdélyben Comenius sárospataki tanárkodása előtt is. A Nagyváradon 1643-ban megjelent kiadás, XXIV, betegségekkel foglalkozó fejezete jelzi a témába vágó szókészlet gazdagságát: ,,XXIV. A' Betegségekről 292. A' gyomor (melytol vagyon a ' betegségeknec [nyavalyáknac] eredeti) üres lévén éhezic es ßomjuhogic; meg-toltetvén tsuklic és böjog; (ukröndözic) a ' meg-hídt nyers az ételt utállya (meg unnya). 293. A' Járgaság és ref zketegej Jég végzetséget (rojzjul léteit) az az gyenge és bádgyat egéj éget, a' lankátság mély álom és a' lunyhaság (aluszékonyjság) megerotlenedettet jelent. 294. A' nyavalyáé kozul némellyec hideg miat való meg-keményedéjt, némellyec fájdalmat, (félelmet), némellyec érzékeny/ég nélkül való meg-j ibbadájt, némellyec tulajdon tsak viszketeget, némellyec meg j ugorodáj t hoznac: de a meg-térőc (vif zontag le-ejtoc) folottéb való kémén Jéggel gyakran elfolyatnak (meg-olnec, emeßtnec). 295. Az ágyban el et veßteg fekvők ha rövid nap meg nem kbnnyebbednec (fol nem gyogyulnac) betegeiek le'ßnec, és a' mi roßßabb, ágyban ventergo lecitcá)ok. 296. Ez vigalztalásul vagyon, a'ki fokáig finlodot, (volt a' fájdalomban) ha a bánattul meg ßunt. i> € € € € € 6 J! 297. A'fofájás avagy meg-rogzot (orokodot), fonecfájdalma (kiváltképpen ha a ' kapotnyac avagx fo koponya merő tsont le'ßen) vag ' J zédelgéj t vagy fonec higulaf at (eßtelenj eget) vagy duhol éget és bolyokáj eJzeloj eget fzerez. 298. A' fog fájás léJzen midőn a ' kisdedeknec fogoc kél; vagy az után mikor az inyec rothadnac 299. A' ßemtsepego t.l ipásság a' vakságnac elöl járó keßeteje; vet még a' fuleknec gyakor • 1 ongéj e-is, nem jót jelent (jövendöl). 300. A' fonec nehéz volta és torha a ' náthánac le-tsopogéle; (folyása) a ' melly fzorulas és fzív fogás, a' léiekzetnec nehéz lége. 301. A ' toroc gyéé a ' nyelv csapot jzorongatvan, és a ' toroc mirigyet gyula/ztvan, hogy a ' nyelv dekl'o meg ne fojtsa, a' torkodat vízzel meg-rotyogtaj j ad. 302. A bágyadajoc és elménec ájuláli etzettel (melly az etzet agyakban j-mint az etzetes edényben-is, hozatic elo) meg-enyhéttetnec, (ellefztetnec ujéttatnac). 303. A has el-tsapás has menés és vér has tefzic az hajnak folyását; a has mené j re (J zárásra) való erőltetés héjában való (elmúló) Joepuffajztó szelleteket. 304. A' jonn akadt vizeletnec meg-zorulaj a a' könec (fövénynek) elöl járó kezdeti. 305. Az has tekeréj ec, gelif zta huddozál oc avagy has rágó fájdalmáé, és a kodoc tsomor f zenvedé J e az ágyékot (köldököt) és a ' kolica a ' belt Jzorongattyác.
