Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 109-112. (Budapest, 1985)
A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS A MEDICINA A RENESZÁNSZ ÉS A REFORMÁCIÓ KORÁBAN - Grynaeus Tamás: (Gyógy)növényismeretünk a reneszánsz és a reformáció korában
(GYÓGY)NÖVÉNYISMERETÜNK A RENESZÁNSZ ÉS A REFORMÁCIÓ KORÁBAN* i\ füveskönyvek sora az antik szerzők — Plinius História naturalis-a és Dioszkoridész — műveinek kiadásával kezdődött. Az első latin—német nyelvű füveskönyv Mainzban, 1484-ben jelent meg Peter Schoeffer tollából. Ezt gyorsan követte a többi 1 : egy év múlva — az utóbb sok kiadást megért — Ortus sanitatis, majd a Herbolarium, 1510-ben pedig Strabo 700 évvel azelőtt íródott Hortulus-a. látott nyomdafestéket. 2 Buda elfoglalása után egy évvel jelent meg Leonhardus Fuchsius Commentarius de stirpium história c. műve (1542), majd nem sokkal ezután Lonicerus (1557) és Matthiolus munkája (1565). Ez utóbbiak már szoros kapcsolatban vannak a magyarországi füveskönyvekkel, mert az — ilyen európai előzmények után aránylag későn — 1578-ban Kolozsvárott megjelent Herbarium szerzőjéről, Melius Juhász Péter-iŐl feltételezik, hogy forrásai, előképei éppen Lonicerus és Matthiolus lehettek 3 . A füveskönyvek európai divatja tehát Magyarországra is elérkezett. A ,,divat" szót jó értelemben is használtam: nyilvánvalóan valamilyen igényt elégített ki. Milyen igényt és milyen mértékben? Szabó T. Attila jóindulatú számítása szerint Melius Juhász Péter műve 1000 példányban jelenhetett meg 4 . Tételezzük fel, hogy ez az igen nagy szám reális. Ha magunk elé képzeljük a korabeli Magyarországot számtalan apró falujával, feltéve továbbá, hogy ez az ezer példány egyenletesen oszlott el az ország területén — ami nyilván nem így volt, márcsak a hódoltsági terület miatt sem — ha ehhez még hozzávesszük a korabeli írni-olvasni tudást, akkor rögtön kiderül, hogy ebből az ezer példányból mi jutott és kinek jutott. Valójában csak egy igen vékony réteg igényét elégíthette ki, s azt sem hiánytalanul, amit a kéziratban terjedt Melius másolatok nagy száma is bizonyít 5 . Ennek a vékony, írni-olvasni tudó rétegnek, a papok-prédikátorok-tanítók rendjének igényét, a medicina pastoralis szükségleteit elégíthette ki úgy-ahogy Melius műve. Kis túlzással úgy is mondhatnók: ez volt a korabeli „hivatalos" (gyógy)növényismeret. A filológusok szeretik megrajzolni a herbáriumok családfáját, melyik honnan származott, milyen forrásokból táplálkozott. Ez nem csupán öncélú filológiai egybevetés hanem fontos kultúrtörténeti összefüggésekre mutathat rá. Melius külföldi mintáit már említettük — ezekre ő is hivatkozik munkájában —, de mi volt közvetlenebb, hazai éltető és sarjasztó környezete? Szabó T. Attila és Botta István 6 tanulmányából tudjuk, hogy Melius egyik hazai mestere — és patrónusa — az itáliai reneszánsz egyetemeken tanult, és komoly orvos-botanikai ismeretekkel rendekező * Előadás formájában elhangzott ,,A természettudományok és a medicina a reneszánsz és a reformáció korában" c., a Magyar Tudományos Akadémián 1983. november 30-án megtartott ülésen. 1 Schreiber, W. L.: Die Kräuterbücher des XV. und XVL Jahrhunderts. München, 1924. 2 Walahfrid von der Reichenau (= Strabo): Hortulus (Gedichte über die Kräuter seines Klostergartens vom Jahre 827). Ed. Th. Keller, Reichenau. 1974. (Az 1510-i bécsi kiadás facsimiléje). 3 Gulyás Pál: Melius Péter Herbáriumának címképéről. M. Könyvszemle 36 (1929) 1—8. 4 Szabó T. Attila Melius Péter: Herbarium. Kriterion, 1978. 5 Uo. 6 Botta István: Melius Péter ifjúsága. Budapest, 1978. GRYNAEUS TAMÁS
