Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)

KISEBB KÖZLKMÉNYEK ELŐADÁSOK - II. Tóth Imre: Egy nagykunsági származású orvos-jatrokémikus: Karcagújszállási Márton

Bilis generatio: XLIV. Locus et modus generationis ac secretionis etc. ohscura in medicina. Diabetes: inquo plus seri secernitur a sanguine, quam decebat L VII. Dolor capitis: Gravât i vus ab affect is in cerebro gl adui is (glanduli), XXVII. 29, XXIX, II. Puisas in diararia XXVIII., 8, 15. Delirium sólet praecedere XXIX, 27, XXX. 37. Causa: puisant isdoloris, pulsus est arteriarium, quae copiosae sunt in cerebro. Cura: 39,40." A jatrokémikusok által oly fontosnak tartott fermentációról a következőket olvashatjuk : „Fermentatio: Diuturna inducit aciditatetn, exemplo massae panis VII. 4. Fermentâtio: Alimentorum in vetnriculo VII. Deficit si fermentum deficit 13, aut iners sit ie. pinguinius, viscedius aut aquosius, Augetur si fermentum sit solito accidius et volatilius 18. Cura: Promovendo fermentálionem 26, 29, 32, 33. Impedietur: creta, cineribus, calce, coraUis37." A vérköpésről, amelyből disszertációt is írt Karcagújszállási Márton, így ír: ..Haemoptoe : est dum sanguis ex ruptis, erosisve vast's erumpit in artériám asper am et per os reficitur XX. 16." Gyakran rámutat ez egyes élctjelenségek közötti összefüggésekre is. így a testmozgásról és a nyugalmi helyzetről a következőket állapítja meg: „Corporis motus: Vehementior sitim äuget. I. 7. Bilem aeriorem facit XI. 18, Acidum intendit 20. Corporis quies: Fament diminuit II. 9. Pituitam äuget XI. 22. Bilem minis acer facit XIX. 27." Bár Karcagújszállási célja az volt, hogy csak egy mutatót készítsen F. Sylvius de la Boë gyakorlati orvostanához, igyekezett minél pontosabb és megbízhatóbb tájékoztatást nyújtani kora gyakorló orvosainak. A mutató összeállításakor elsősorban gyakorlati szempontok vezették, amit az is bizonyít, hogy a Febres címszóhoz egy láztáblázatot is adva, négy oldalon részletezi a lázas megbetegedéseket. Az Index rerum után következik az Index materiac medicae seu medicamentorum (Az orvosi anyagok avagy orvosságok indexe), ahol 450 gyógyanyag illetve orvosság betűrendes felsorolását találjuk. Először a medicamentum neve, majd az alkalmazása és az azt tartalmazó fejezet megjelölése következik. Pl. „Acetum calendulatum. In dolore capitis. XX VIII. 39." A hivatkozott fejezetben megtaláljuk a kérdéses orvosság javallatát, hatásmechanizmusát és elkészítésének módját. Az ábécérendben történő felsorolás után külön megadja az állaguk szerinti csoportosításukat: „aquae, baccae, caepae coctae, farina, folia, fructus, gummi, herbue, ligna, oculi caneri, oleum Tartari, olea st illat it ia, olea per expressionetn, olea per infusionem et decoct ionem, radices, rasara, résina, salia, semina, species, spiritus. succi liquidi, sirupi, unguenta" sorrendben. Ezt követően egy Indiculus formularorum seu presciptionum következik. A részletes felsorolást és osztályozást itt is a gyakorlati szempontok diktálták. Sylvius de la Boë Praxeos medicae-jének abban az 1675-ös hannoveri kiadásában, amelyet legtöbbször használtunk, az Index rerum et Index matériáé között található egy ajánlás is. amelyet az ismert orvostudós halála (1672) után írt hűséges tanítványa. Ezekben a ritmikus prózában írt dicsőítő sorokban Karcagújszállási a ,,discipulus tuus", „tui nominis cultor et virtuum admirator" (tanítványod, neved tisztelője és erényid csodálója) kifejezésekkel fejezi ki elhunyt professzora iránt háláját és ragaszkodását. Ez az ajánlás