Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)

KISEBB KÖZLKMÉNYEK ELŐADÁSOK - Rákóczi, Katalin: Walter Hermann Ryffs jellemző stíluseszközei (német nyelven)

gesprochenen Sprache einen annehmbaren, fast familiären Ton ergeben. In der geläufigen Verwendung der Synonyme, Vergleiche, Metapher, und in den gut aufgebauten Parallelismen kann die Wirkung des Lutherschen Sprachgebrauchs gewahrgenommen werden, welcher nach Allgemeinverständlichkeit, Ausgeglichenheit, in seiner volkstümlichen Ausdrucksweise nach Klarheit und Zweckmäßigkeit strebte, und den sich Ryff aneignete. Die Stilelemente von Ryff bilden das künstlerische Gefüge seiner Sprache und werden literarischen Forderungen gerecht. Összefoglalás Walter Hermann Ryff (Rivius) orvosi könyveiben korának tudományos eredményeit népszerűsítette. Sok esetben a kortárs tudósok latin és német könyveit használta fel forrásként, ezért a szakirodalom plagizátornak, kompilátornak nevezte. Mivel a plagizációt mindig a feldolgozott anyagra és nem a feldolgozás módjára, a kompilációs technikájára értették a méltatói, a szerző meghatározta Ryff orvosi könyveinek alapvető stílusjegyeit és összehasonlította ezeket H. Brunschwyg, H. Gersdorf és O. Brunfels nyelvi sajátosságaival. A német népszerű-tudományos orvosi nyelvre a 15. század óta a szinonima-ga.zaa.gsag jellemző. Ryff is alkalmaz minden lehetséges szófajban szinonimákat, tagjait alliterációval, magas és mély hangrendű szavak párosításával kapcsolja össze. Akusztikai hatást, feszültséget, a mondatritmusban emelkedést vagy süllyedést fejez ki ezzel. A parallelizmus a második leggyakrabban előforduló eszköz e szerzőknél. Ryff parallelizmusai fokozást, mozgalmasságot, érzelmeket fejeznek ki, mondatainak lebegő ritmust kölcsönöznek. Alkalmazásuk nagy gondot igényel, mert a rosszul megszerkesztett parallelizmusok felhígítják a mondatokat, szétvetik azokat — ez Ryffnél sohasem fordul elő. A hasonlatok és metaforák kiválóan alkalmasak az elvont fogalmak megvilágítására. Ryff anatómiai könyveiben fordulnak elő nagyobb számban, ahol a belső szervek alakját és funkcióját magyarázzák meg. A hasonlatok a növény- és állatvilágból, a mindennapi életből valók. A metaforák mindig főnevek. Mindezek a stílusjegyek a didaktikát szolgálják, a könnyebb megértést, az olvasottak elfogadását segítik elő. A 16. század első felének meghatározó egyénisége Németországban Martin Luther volt, akinek hatása alól egyetlen író sem vonhatta ki magát. Ryff orvosi könyveiben ezért e korszak irodalmi és a reformáció ideológiai tendenciái is tükröződnek. Frankfurti periódusában (1544—45) születtek a nyelvileg legigényesebb könyvei, amelyekben a kiváló felkészültségű és jó tollú kiadó és nyomdász Christian EgenolJ korrekcióit is fel kell tételeznünk. A stilisztikai elemzés meggyőzhet bennünket arról, hogy Ryff bár kölcsönvette könyveinek anyagát, feldolgozásai igényesek, az irodalmi nyelv színvonalát elérik. Népszerűségük egyik kulcsát ebben kell látnunk.