Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)
TANULMÁNYOK - Kempler Kurt: A magyarországi gyógyszerészet érdekképviseleti szervei (1800- 1944)
állami felügyeletét, működésük belső rendjét; a létesítendő szervezet jogává kívánta tenni azt, hogy véleményét a gyógyszerkönyv és az árszabás kérdéseiben a hatóságok kikérjék. A kudarcba fulladt próbálkozásnak tulajdonítható, hogy 1836-ban királyi rendelettel hívták fel a Helytartótanácsot arra, hogy helyi grémiumok létesítését az egész országban mozdítsa elő. Ezeknek a hatásköre azonban — ha meg is alakultak — természetesen távolról sem közelíthette meg az elképzelt országos szervezet működésének eredményébe vetett reményeket. AZ 184 8. ÉVI EREDMÉNYEK A fővárosi testület alapszabályai szerint céljuk — többek közt — a gyógyszerészek egyesülése, egyetértése, kereskedelmi viszonyaik kölcsönös előmozdítása, a magasabb szintű képzés, a hazai gyógyszerészet „tökéletesítése" volt. E testület tehát országos feladatok ellátására is vállalkozott, így — közvetve — a társadalom összességének szolgálatát is zászlajára tűzte. Ennek jegyében járt el 1848-ban akkor, amikor haladó szellemű javaslatokat terjesztett elő. A közegészségügy ezen ága ekkor nem a belügyminiszterhez, hanem Klauzál Gábor földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszterhez tartozott, ezért ide címezték 6 pontban összefoglalt, a legfontosabb reformokat tartalmazó kérvényüket. (Ezeket itt nincs módunk részletezni, csak utalunk az Orvosi Hetilap 1973. évi kötetében 3035—3036 lapszám alatt megjelentekre.) A miniszter a hat kérés közül ötöt elfogadott; egyedül az országos egyesülésre vonatkozó kérést nem teljesítette. Itt kell megjegyeznünk, hogy a képzést illetően báró Eötvös József „vallás és nevelési" miniszterhez fordultak: ennek a kérésnek az eredménye már csak az idő rövidsége miatt sem lehetett pozitív. Az 1848. évi eredményekről részletesen tudósított az akkor Nyitrán megjelent Gyógyszerészi Hírlap; az első, csak néhány számot megért hazai, magyar nyelvű gyógyszerészi szakfolyóiratunk. AZ ORSZÁGOS EGYESÜLET ELŐKÉSZÍTÉSE A szabadságharc bukása után sem lehetett — több mint egy évtizeden át — gondolni arra, hogy a gyógyszerészek egyesülése megvalósuljon. Az 1860-as években azonban a politikai viszonyok enyhülése lehetővé tette azt, hogy a pest-budai testületben vezető szerepet játszó gyógyszerészek ismét felvessék az országos tömörülés szükségességét. Az előkészítésben jelentős szerepe volt annak, hogy a Helytartótanács 1861. november 7-i lapalapítási engedélye alapján, alig néhány hét múlva, 1862. január 2-án már meg is jelent az első — fenn is maradó — magyar nyelvű gyógyszerészeti szakfolyóirat: a Gyógyszerészi Hetilap. Szerkesztő-tulajdonosa: Schédy Sándor már induláskor egy országos gyógyszerész-egyesület életrehívását tűzte ki célul 14 Lapjának első számában Felletár Emil, akkor még tanársegéd, később az Országos Bírósági Vegyészeti Intézet megalapítója, síkraszállt annak érdekében, hogy a gyógyszerészek országos egyletben tömörüljenek. Schédy maga pedig —• „Előrajzunk" címmel közölt programjában — így írt: ,,.. .miután pedig ügyünk fölvirágzására nézetünk szerint csak az országos gyógyszerészegylet létesíthetése adhatná meg a valódi lendületet: minden igyekezetünket felhasználandjuk, hogy ezen. . . oly rendkívül üdvös intézmény ne tartozzék a jámbor óhajtások közé. 11 Kempler Kurt: Gyógyszerészet 1972. 467—470.
