Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)

KRÓNIKA

dálatos fölvételei, Kováts tanárnak pedig a sztereo-mikrofotogramjai készültek. Még erdélyi körorvos korában megrázó hatást gyakorolt rá Magyarország „fekete statisztikája", a magas tbc-halandóság, ekkor fordult figyelme a tüdő megbetegedései felé. Korán a kezébe került Jean Fernel XVI. századi francia orvos Universa medicina című könyve, amelyből rájött, hogy egyrészt a nagy gall klinikus már 400 éve tökéletesen leírta a tuberkulózis kórképét, másrészt az első magyar orvosi könyv szerzője, Lentsés György az Ars medica latin című, de magyar nyelvű munkájában szinte szórói-szóra átvette Fernel leírását. A Commt. Hist. Artis Med. 19. számában szép közleménye jelent meg a komparatív felismerésről. Fernel halálának 400 évfordulójáról (1958) a franciák teljesen megfeledkeztek, így Kováts professzor emlékezett meg róla a Presse médicale hasábjain. A tuberkulózis ciklikus megjelenésének történetéről maradandó élményt nyújtó előadásokat tartott a Török u. 12 szám alatt, összejöveteleinknek a 70-es évek elejéig (akkor már túl volt a nyolcvanon) szorgalmas látogatója volt. Orvostörténeti posztumusz művei várnak kiadásra. Élete hosszú és színpompás alkonyán szép könyvet, „útikalauzt" írt az Egészséges élet, deräs öregség egyszerű „titkairól", a civilizáció ártalmas „áldásairól". Egry József után talán ő volt a Balaton leglelkesebb festői rajongója, akvarelljeinek pasztellszínei annyira egyéniek, hogy aki egyszer látta, tárlaton száz közül is felismerné. Megérdemelne egy önálló kiállítást. Az egyik utolsó nagy orvos-művész, aki 1983. november 23-án fejezte be alkotó életét. Németh László egykori kezelőorvosa, Teleki Pál öngyilkosságának közvetett tanúja (Bakay Lajos tanártársa bizalmasan is szuieidumot mondott), az önálló magyar tüdőgyógyászat megteremtője, aki „népben-nemzetben" gondolkodott. A legjobb erdélyi hagyományokhoz híven. Szállási Árpád