Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)

KÖNYVSZEMLE - Theopold, Wilhelm: Mirakel (Tüskés Gábor)

Theopold, Wilhelm: Mirakel. Heilung zwischen Wissenschaft und Glauben. München. Karl Thiemig AG, 1983. 147 1., 90 fekete-fehér és 58 színes kép, 34 színes tábla A gyógyászat történetének egyik kevéssé kutatott, sokszor leértékelt területe a vallási élményekkel kapcsolatos, természetfeletti segítségnek tulajdonított csodás gyógyulások, ún. mirákulumok kérdése. Ez a kérdéskör az orvostudomány és a teológia részéről az idők folyamán különböző, egymásnak élesen ellentmondó, nem egyszer szélsőséges megítélésben részesült. A két diszciplína mai álláspontjában közös jellemzője a nagyfokú tartózkodás és óvatosság ezekkel a jelenségekkel kapcsolatban. A korábbinál kiegyensúlyozottabb véleményalkotás az orvostudomány részéről jórészt a természettudományos gyógyászati ezsközök határainak, a pszichikai tényezők fontosságának a felismerésén, a teológia oldaláról pedig az eddiginél racionálisabb antropológia- és metafizikaértelmezés elterjedésén nyugszik. A fogadalmi képek gyógyászattörténeti összefüggéseiről írt könyvei és Schiller-biográfiája révén nálunk sem teljesen ismeretlen (vő. Comm. Hist. Artis Med. 1980. 179—180.) orvos-fotográfus-néprajzkutató, Wilhelm Theopold, izgalmas feladatra vállalkozik, amikor újabb munkájában a csodában való hit történetének a keresztény kultúrkörben fellelhető nyomait kutatja az ókortól a középkoron át a barokk időkig, miközben a különféle szükséghelyzetekben megnyilvánuló természetfölötti segítség képi és szöveges dokumentumait széles kultúrtörténeti összefüggésbe állítja. A legkorábbi ilyen jellegű források, az Aszklépiosznak tulajdonított csodás gyógyulásokról hírt adó dór feliratok, a csodás gyógyításokról szóló bibliai történetek és az ókeresztény vértanú- és ereklyckultusz után a középkori csodahit különféle megnyilvánulásait mutatja be. A természetfölötti segítségbe vetett reménység kiemelkedő jelei évszázadokon át a szentek sírjához és a kegyképekhez vezetett zarándoklatok, amelyek számos további képi és szöveges megnyilvánulást hoztak létre. Ilyenek voltak például a gyógyulásokat a kegyhelyen rögzítő mirákulumos könyvek, a segítségért hálából felajánlott fogadalmi tárgyak és képek, valamint az egy vagy több csodás eseményt reprezentatív formában bemutató, a kultusz terjesztését szolgáló ún. mirákulumképek, amelyek egymás után jelennek meg a könyvben. Ezt követően Theopold válogatást nyújt a forrásanyagban kiemelkedő számban szereplő szükséghelyzetekből: a korabeli ábrázolások nyomán realisztikus képet rajzol a járványok pusztításairól, a megszállottságról és a démonok kiűzéséről, a gyermekszüléssel kapcsolatos veszélyekről, a véletlenül lenyelt majd újra napfényre került különféle állatokról, a testbe fúródott nyíl eltávolítása módjairól és a különböző büntetésektől való csodás megmenekülésről. A könyvet a csodában való hit lehetőségeit a természettudományos világkép korában kutató epilógus és a témához kapcsolódó fontosabb irodalom felsorolása zárja. Külön kell szólni a kötet kiváló minőségű illusztrációs anyagáról, amely jórészt ugyancsak a szerző munkája. A képek a könyvben a főszöveggel egyenrangú információk hordozói, a hozzájuk fűzött bőséges kommentárok pedig tovább segítik az értelmezést. A nagyrészt német-osztrák területről származó összeállításában Theopold messzemenően kiaknázza a téma kínálta lehetőségeket, s az eseményeket elsődlegesen bemutató fogadalmi képek, mirákulumképek mellett nagy számban találkozunk a tárgyhoz kapcsolódó magas művészi értékű ábrázolásokkal: fa- és rézmetszetekkel, oltárképekkel. Bosch, Dürer, id. Cranach és Rembrandt rajzaival is. Tüskés Gábor