Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)

KÖNYVSZEMLE - Penso, Giuseppe: Index plantarum medicinalium totius mundi eorumque synonymoritm (Rádóczy Gyula) - Pfeil, Hans—Schipperges, Heinrich: Der menschliche Leib aus medizinischer und philosophischer Sicht (Rákóczi Katalin)

be s belpolitikájába is. A tanulmányt dokumentumgyűjtemény, majd a Stúdiumon doktoráltak, időrendi sorrendbe igazított jegyzéke egészíti ki függelékként — a 16. század végéig sorolva föl a fokozatot szerzetteket. Valójában ez a lista teszi ki a kötet négyötödét, amelyben a jobb tájékozódást alapos névmutató is segíti. Magyar László Penso, Giuseppe: Index plantarum medicinalium totius mundi eorumque synonymorum. Milano, Organizzazione Editoriale Medico Farmaceutica, 1983. 1026 oldal. A cím talán túl sokat mond abból, amit egy szerző, egy kötetben teljesíthet. A szerző a WHO munkatársa, és mint ilyen igen gyorsan reagált könyvével az Egészségügyi Világszervezet 1978. évben hozott határozatára, amely a WHO titkársága számára előírta a világ össze országában használatos gyógynövények számbavételét. A határozat (és a könyv) abban az áttekinthetetlen anyagban kíván rendet teremteni, ami a botanikai és gyógynövény-szakirodalom szinonim elnevezései terén uralkodik. A szándék nemes, de kérdés, mennyit tudott belőle megvalósítani a szerző? A munka alfabetikus sorrendben sorolja fel az egyes genusokat és ezen belül szintén alfabetikus sorrendben a specieseket. Az egyes speciesek után zárójelben felsorolja annak szinonimáit, majd a zárójelen kívül, hogy mely gyógyszerkönyvekben hivatalos. A speciesek alfabetikus sorrendjén belül szintén felsorolja a szinonim neveket is, de itt rögtön utal a ma hivatalos botanikai elnevezésre. A genusok nevei után pedig zárójelben a növény családneve található meg. A hivatkozott gyógyszerkönyvek rövidítéseinek feloldását a könyv elején találhatjuk meg, szintén alfabetikus felsorolásban. Bármennyire is dicsérendő a szerző célkitűzése, azt már csak azért sem tudta elérni, mivel a gyógyszerkönyvekben a gyógyszerként alkalmazott növényeknek csak (egyre kisebb) hányada található meg, tehát a gyógynövények túlnyomó része kimaradt a munkából. A Magyarországon (tágabb és korábbi értelemben a Habsburg Birodalom területcin) hivatalos gyógynövények jelentős része hiányzik. Sok a téves családba sorolás és a téves szerzői megjelölés. Elég sok a nyilvánvaló sajtóhiba, ugyanez okból több esetben a genust ketté osztották (Ignatia). A Leguminosac rendet hol szétválasztja a családokra, hol egyben tárgyalja. Minden hibája ellenére is azonban igen használható kezdeményezés ez a munka, és akit e téma érdekel, haszonnal forgathatja. Rádóczy Gyula Pfeil, Hans

—Schipperges, Heinrich: Der menschliche Leib aus medizinischer undphilosopischer Sicht. Aschaffenburg, Paul Pattloch Verlag 1984. S. 142. Heinrich Schipperges orvosprofessor és Hans Pfeil, a filozófia és teológia professzora a „természettudományok korszakának" alkonyán mérlegre teszi az emberi testtel kapcsolatos megcsontosodott, megmerevedett nézeteket, megkérdőjelez és átértékel alapfogalmakat, amelyek ma új megvilágítást igényelnek. Az ember az elmúlt 200 év alatt az iparosodás és technikai fejlődés során maga is nagy változásokon esett át, amelyek félelmet, stresszt, élményhiányt, társadalmi elmagányosodást eredményeztek, és amelyeknek következménye a fokozott drogfogyasztás, az emelkedő öngyilkossági és kriminalisztikai ráták, olyan jelenségek, amelyeket a medicina, mint alkalmazott természettudomány, nem láthatott előre, és amelyek a pszichoszomatikus medicina kereteit és feladatkörét már szin-