Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)

KÖNYVSZEMLE - Hein, Wolfgang-Hagen (Hrsg.): Apotheker-Kalender 1984. (Calendar for Pharmacists 1984, Calendrier de Pharmacie 1984.) (Magyar László) - Heinemeyer, Walter—Pünder, Tilman (Hrsg.): 450 Jahre Psychiatrie in Hessen (H. Szende Klára)

Mai kórházak: Hainában a pszichiátriai kórház, törvényszéki elmeklinika; Emstalban a merxhauseni pszichiátriai kórház; Riedstadtban a „Phlipphospital" pszichiátriai kórház; Hofheimben a gyermek és ifjúsági pszichiátriai klinikák. A különböző területeken fekvő kórházak — kivéve másfél századot — egységes és közös igazgatás alatt állottak, ezt a régi hagyományok alapján az Országos Közjóléti Szövetség 1953-ban visszaállította. E 460 oldalas könyv címe a „Pszichiátria 450 éve Hessenben" nem tévedés. A kiadó jól tudta, hogy a „pszichiátria" elnevezést csak a 18. sz. végén találhatjuk az orvosi szakkifejezések között, e tartalmi megjelölést azért adta, mert a hesseni kórházakban kezdettől fogva foglalkoztak a nemcsak testileg, de pszichikailag is beteg emberekkel. A 16. században a bennlakók 10—20%-a a mai szemszögből ítélve is lelki beteg volt; a 20. sz. végén a „Hohen Hospitäler"-nck nevezett kórházak speciális szakkórházak lettek a szellemileg gátolt, nyavalyatörős, pszichikusán jogfosztott felnőttek és lelkileg beteg gyermekek, ifjak számára. E könyv, mint emlékkönyv 18 író 19 írását tartalmazza. A 450 év történelmében felöleli a gyógyítás és szegénygondozás mikéntjét a reformáció idejében, bemutatja a hesseni kórházak és a Marburgi Egyetem alapítóját, a „Nagylelkű" néven tisztelt Fülöp hesseni tartománygrófot (1504—1567), érdekes egyéniségét. Az illusztrációk között láthatjuk a Haina-kórház templomfalán lévő ún. „Philippstein "-t, mely Fülöp tartománygróf képmását ábrázolja bölcs mondásával egyetemben. E szép színes dombormű külön érdekessége, hogy magyarországi Szent Erzsébetet is megörökítette a magyar címerrel együtt. Számos cikk ismerteti a „Hohen Hospitäler" néven elnevezett kórházak szervezetét, belső életét, napirendjét, kórházi étrendjét és ellátását, mind ezeket adatokkal és kultúrtörténeti szempontból. Helmut Siefert az elmebajosokkal való bánásmódról ír a 19. században, és bemutatja az akkori gyógyító eszközöket, a kényszerszéket, kényszerágyat, kényszerzubbonyt, melyeket az izgatott elmebetegek megnyugtatása céljából használtak, az ezekkel ellentétes mozgás általi gyógyítási módot szolgáló forgó széket, forgó ágyat, üres kereket, melyek mind megtekinthetőek ma a hainai és riedstadti kórházak múzeumában. A további írások a pszichiátria fejlődésével és minden egyes kórház és klinika jelenlegi működésével és gyógyítási módjaival foglalkoznak. A történeti hűségért azonban nem hagyható el az 1933—1945-ig terjedő hitleri korszak sem, amikor a régi idők hagyományos gyógyító és szociális törekvéseit megszégyenítve a hesseni kórházak ápoltjain hajtották végre a nemzeti szocialista célt, az úgynevezett „értéktelenek" elpusztítását. Ezeknek száma a becslések szerint 12 090—40 000 felnőtt beteg és 500 gyermek volt. Míg 1500 körül a „Stiftung" — kegyes alapítvány — fogalma kórházak létesítését jelentette a szegények, betegek, elhagyatottak gondozása és ápolása céljából, e korban az azonos nevű „Stiftung" álcázott gázkamrát és krematóriumot rejtett Hadamarban. Megdöbbenti az olvasót, hogy mindezt orvosok, ápolók és egyéb kórházi dolgozók segédletével hajtották végre. H. Szende Klára