Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 107-108. (Budapest, 1984)

KISEBB KÖZLKMÉNYEK ELŐADÁSOK - Ifj. Menner Ödön: Kabay János morfingyártási szabadalmai

téshez szükséges pénz előteremtésén fáradozott. Ezzel párhuzamosan Spergely Béla baráti alapon feldolgozta a próbaüzem adatait, és ezek alapján bebizonyította a minisztériumnak az üzem életképességét. 1931 májusában sikerült megszerezni az exporthitelt. Állami részvényjegyzés történt tőkeemelés formájában úgy, hogy a régi részvényjegyeket tőkésítették. Ez az összeg ugyan nem volt elegendő az adósságok, a hitelezők kifizetésére, de az üzem ismét megindulhatott. Az 193l-es esztendő még egy szempontból volt érdekes. Az USA-ból megérkezett a nagy Merck gyár tulajdonosa vegyészmérnökével Dr. Luccns-szel együtt, akik hónapokat töltöttek el a gyár tanulmányozásával. Búcsúzáskor elragadtatással nyilatkoztak a látottakról, ami újabb szakmai elismerést jelentett a Kabay házaspárnak. Még ebben az évben felmerült Kabay Jánosban gyógyszerészgyakornoki megfigyelése az azt megelőző tanyasi népgyógyítás emléke. Mi lenne akkor, ha a már kicsépelt száraz mákszalmából próbálna meg ópiumalkaloidát előállítani? Ötletét a tudományos körökben vagy csendben megmosolyogták, vagy annál hangosabban tiltakoztak ellene. Véleményük alapját az szolgáltatta, hogy a kor felfogása szerint az érés folyamán a mákban az alkaloidok lebomlanak. Azt, hogy a beszáradt és kicsépelt mákfejekben, sőt a szárakban is visszamaradhasson morfin, egyszerűen nevetséges, tudománytalan és abszurd dolognak tartották. Kabay János tehát Don Quijote-harcra vállalkozott, amikor a tudományos körök véleményével szembe mert helyezkedni. Elméletének helyességét sikeres kísérleteivel nem csupán bizonyítani tudta, hanem egyben első szabadalmánál sokkal praktikusabb és előnyös eljáráshoz is jutott. 1931. november 30-án nyújtotta be új szabadalmi leírását, az ún. „száraz eljárást", melyet a Találmányi Hivatal 109788 sorszámmal látott el. A visszhang változatlanul megoszlott. Volt, aki egyszerűen képtelenségnek tartotta, míg mások bizakodva várták az eredményeket. Az új szabadalom a következő: A száraz növényi részek aprítása után kádakban 1,5—2%-os kénsavat tartalmazó vízben áznak 24 órán keresztül. Ezt követően a kivonó folyadékot átfejtik a következő kádban lévő mákszalmára. Ez a folyamat ismétlődik 24 óránként mindaddig, amíg a kívánt alkaloida koncentrációt el nem érik. Az így nyert alkaloida tartalmú oldatot vákuumba besűrítik, majd ismert módon alkaloidára dolgozzák fel. Az új eljárás előnyei: /. Kiküszöböli az ún. „zöld technológia" minden hibáját. 2. Megszünteti az idényszerű feldolgozást és egyben egész évre munkalehetőséget biztosít az üzem dolgozói számára. 3. Alapanyaga: a korábban hasznosíthatatlan kicsépelt és tűzre szánt mákszalma, mely filléres összegű. 4. Nem romlékony, ezért korlátlanul tárolható. 5. Megszűnt a nagymennyiségű ballasztot jelentő chlorophill leválasztása. 6. És végezetül ami a leglényegesebb, hogy a termelő által a mák szemtermése értékesíthető maradt. Mint minden nagy felfedezésnél véletlenek is közrejátszanak, a Kabay „száraz eljárás" szabadalmánál is volt ilyen. A gyár udvarára beszállított és felhalmozott mákszalma elemzésekor Kabay János felesége azt tapasztalta, hogy a kazal különböző részeiről vett