Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 105-106. (Budapest, 1984)
TANULMÁNYOK - Gaal György: Engel Gábor (1852-1935) kórházigazgató és önéletírása
kinevezés egyre késik. Rövidesen kiderül, hogy miért. Maizner nyugalomba vonulván, 1892-ben kiírják a pályázatot a szülészeti és nőgyógyászati tanszék betöltésére. Mint rendkívüli tanárnak biztos esélye volna a kinevezésre. Hiába kilincsel a bécsi kabinetirodában, keresteti Csáky Albin miniszter is iratait, azoknak nyoma veszett. Budapesten ugyanis minden követ megmozgattak, hogy a nagy tekintélyű geológus professzor, akadémiai osztály titkár, Szabó József fia, a Kézmárszky mellett asszisztenskedő Szabó Dénes kapja meg a tanszéket. Kézmárszky személyesen írt minden kolozsvári orvosprofesszornak az érdekében. így a kolozsvári felterjesztésben első helyen Szabót (1856— 1918), a másodikon a kolozsvári születésű, később Pozsonyban tanszéket kapó Velits Dezsőt (1860—1921) és Engelt, a harmadikon a szintén kolozsvári születésű és ott tanársegédeskedő — utóbb magántanárrá habilitált — Ákontz Károlyt (1861—1925) jelölték. Az eredményt így összegezi Engel: „Augusztus 18-án Szabót kinevezték. Jó szülész volt, de a nőgyógyászaiban gyenge. Már első operációja halálos volt és 25 év alatt sok operáltja pusztult el. Mivel nem voltam már konkurrens, 1893. január 31-én a király kinevezett nyilvános rendkívüli tanárrá, minthogy az íróasztal fiókjából (Markusovszky) előkerült a kar felterjesztése 1890. május 2-ával." Az elkövetkező években Engel mint sebész háttérbe szorul. Az új klinikák felépítése után kórházi osztály sem áll rendelkezésére, ahol operálhatna. Szabó Dénes Ákontz Károly segédletével rendszeresen végez műtéteket, néha ovariotomiát és méhkiirtást is. A Brandt mellett segédkező, tehetséges Hevesi Imre (1867—1921), a későbbi ortopéd professzor 1895-ben már évi három-négy petefészektömlő-operációra vállalkozik. Az 1890-es évektől inkább tapasztalatait, megfigyeléseit összegezi: az influenza hatásáról a női szervezetre, a fogóműtétről, a lenyakazásról, az érzéketlen ítésről a nőgyógyászaiban, a vetélés kezeléséről, a havi vérzés rendellenességeiről 35 . Tanulmányai, esetleírásai olyan rangos külföldi folyóiratokban is megjelennek, mint a lipcsei Centralblatt für Gynäkologie, a Credé és Gusserow által szerkesztett berlini Archiv für Gynaekologie valamint a bécsi Wiener Medizinische Presse. Szerkesztett egy nőgyógyászati műszert, s leírt egy ritka rendellenesség dacára sikeresen levezetett szülést is 36 . A kolozsvári és vidéki viszonyokból kiindulva, Engel több alkalommal is foglalkozott az egészségügyi ismeretek terjesztésével, a lelenc- és bábaüggyel. Az Országos Közegészségügyi Egylet — melynek maga is tagja volt — folyóiratában két fordulatosán megírt, nagyközönségnek szánt felvilágosító cikket közölt: Levelek egy leendő anyához, A kisded első éve 31 . Országos kongresszusi felszólalásban, tanulmányban és hírlapi cikkben is sürgése a lelencügy megoldását. Az ország első és az 1880-as években is egyetlen kincstári lelencintézménye 1851-től Kolozsvárt működött, az ottani szülészet mellett. A gyermekeket állami pénzen 10-12 éves korig kolozsvári, de leginkább györgyfalvi nevelőszülőkhöz adták ki. Szomorúan állapítja meg, hogy a kiadott gyermekek 69%-a meghal 12 éves koráig. Éppen ezért, nyugati példákra hivatkozva, gyermekmenhely felállítását szorgalmazza. 35 Ezek a dolgozatai az Orvosi Hetilap 1896, 1897, 1899, 1906-os évfolyamaiban, a Lechnerés Szabó Dénes-emlékkönyvekben jelentek meg. 36 Ein „Uterusautofixator". Centralblatt für Gynäkologie 1893. 57 — 59.; Szülés kettős ivarszervekkel, két húgyhólyaggal és fanizülethiánnyal bíró nőnél. Orvosi Hetilap 1886. 37. sz. : németül: Archiv für Gynäkologie 29. 1887. 43 — 52. 37 V. évf. (1891) 201-207.; VI. évf. (1892) 125-230. (mindkettő klny. is).
