Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 105-106. (Budapest, 1984)
TANULMÁNYOK - Gaal György: Engel Gábor (1852-1935) kórházigazgató és önéletírása
teret Karolina térnek nevezték el. Az oszlop érdekessége két szép domborműve, melyeknek megfaragására Josef Klieber bécsi művészt hívták Kolozsvárra. Az egyik dombormű a császári pár bevonulását ábrázolja, a másik viszont azt a kultúrtörténeti szempontból is érdekes jelenetet, amint a férjétől követett királynő kilép a kórház akantuszleveles empire kapuján, s jobbjával pénzt nyújt egy előtte térdre hulló szegény asszonynak. A kezdetleges kórház a századfordulóig egyre bővült, több épületet foglalt el. Szülőintézettel azonban sokáig nem rendelkezett. 1851-ben az Orvos-sebészeti Tanintézet kérte — épp a szülészet gyakorlati oktatására — egy szülőintézet felállítását, melyet a katolikus püspök, a polgármester és a tanári kar jelenlétében az év május elsején meg is nyitottak. Mivel Csíkszeredai Szabó József (1805—1872), a bonctan és szülészet rendes tanára épp a szebeni cs. és kir. hadi kormányzóság közoktatásügyi előadójaként dolgozott, helyettese, dr. Werzár György indította meg az új intézetet. 1852 őszétől 1858-ig ténylegesen is Szabó irányítása alatt állt, aki különben az egész Orvos-sebészeti Tanintézet igazgatását átvette a betegeskedő Incseli Szőts Józseftől. Ennek halálával megpályázta és elfoglalta a megürült belgyógyászati tanszéket; a felszabadult szülészetire a pályázók közül 1859 őszén Maizner János, Semmelweis volt tanársegédjét nevezték ki, aki 1872-ben, megszűnése előtt pár hónapig az egész Tanintézet igazgatója volt, majd átkerült az új tudományegyetem szülészeti tanszékére. 21 A rendelkezésünkre álló adatokból nem sikerült megállapítanunk, hogy a szülőintézet milyen helyiségben működött alapításakor, de valószínűleg évekkel Engel megérkezése előtt már a Külmagyar utcában (ma Lenin út 57. sz.) rendezkedett be, s itt is maradt 1899-ig, mikor a ma is működő modern, kétemeletes szülészeti és nőgyógyászati klinika épületébe költözött. Hogy milyen volt 1880 őszén az akkor még a külvárosban fekvő intézet, Engel így írja le: „Segédi lakás egy utcai és egy kis udvari szoba, kb. 15 terhes és 10 gyermekágyas. A Szamosra rúgó kert. Ázsiai állapotokat találtam. Egy mosdótál, abba mosdott tanár, segéd, bábák. Rozsdás műszerek, három törött hőmérő a felszerelés. Nehezen szereztem be hőmérőket, körömkefét, két csapos csorgó mosdót. Egy 65 éves madame volt, ki ha szülést vezetett, két napig beteget jelentett. Egy analfabéta ápolónő is volt, kit kitanítottam diplomásnak. Ez volt összes segítségem. Élelmezést a kórházból hoztak. Én minden gyermekágyasnak sültet rendeltem naponta. Egy évben a legtöbb szülés 260 volt, hét év alatt kb. ezren szültek. Éjjel-nappal minden szülésnél ott voltam. Maizner tanár Osiander idejéből való szülész volt. Fogóval akart mindent igazítani. Jaj volt annak, akit megoperált. Elszörnyülködött, mikor szűk medencénél ko pony a fúrást csináltam. Látván, hogy tőle semmit sem tanulhatok, és nincs tisztasági érzéke, függetlenítettem tőle működésemet. Konzervatív irányban végeztem dolgaimat, azt tartva, amit a természet elvégez, abba nem elegyedtem bele. De azért kellett a szüléseket ellenőrizzem és sok órát, éjjelt kellett feláldoznom. Nehezen határoztam el magam operációra.'''' Engel tanulmányainak, felkészülésének ideje alatt, az 1870-es években az orvostudomány két alapvető ágában volt tapasztalható látványos fejlődés. Ezek a szülészet és a sebészet. Az előbbit a magyar Semmelweis Ignác, az utóbbit az angol Joseph Lister tanai helyezték új alapokra. Engel tanúja volt annak, hogy az addig legfeljebb 50%-os eredménnyel dolgozó sebészet miként vált a gyógyítás biztos eszközévé. Vő. Maizner János: A kolozsvári Orvos-sebészeti Tanintézet történeti vázlata 1775—1872. Kolozsvárt, 1890.
