Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 105-106. (Budapest, 1984)
TANULMÁNYOK - Gaal György: Engel Gábor (1852-1935) kórházigazgató és önéletírása
készültségíiek voltak" — állapítja meg. Nyolcadik gimnazista korában eldöntötte, hogy az orvosi pályát választja, s beiratkozott az 1775 óta működő, még Mária Terézia alapította Orvos-sebészeti Tanintézetbe rendkívüi hallgatóként. Itt Czifra Ferenctől, az 1872ben megnyitott kolozsvári egyetem későbbi tanárától hallgatta a bonctant, „és többet tanultam tőle, mint Pesten Lenhosséktől, ki inkább komikusan mint tudományosan adott elő" — fűzi hozzá. Mivel az Orvos-sebészeti Tanintézet csak alacsonyabb rangú polgári sebészeket (és bábákat) képzett, az egyetem megnyitása még csak a város és Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter merész, kivitelezésre váró terve volt — az anyagilag nehéz helyzetbe került Engel Gábor, Imre bátyja támogatásával a lehető legközelebbi egyetemre iratkozott be. Az 1870 szeptemberében megnyitott kolozsvár—nagyváradi új vasútvonalon utazott Pestre, s az ottani egyetem orvosi karán kezdte tanulmányait. Lenhossék József anatómiatanár, édesapja diáktársa, mint „a szép Zsuzsika fiát" fogadja, s részesíti támogatásban. A második félévtől Engel már mindenütt kollokvál, s így tandíjmentességet kap. Csak két tankönyvet tud megszerezni, Hyrtl anatómiáját és Wundt élettanát, de eljár valamennyi előadásra, s ezzel pótolja a könyvek hiányát. Magánórákat ad koszt ellenében, a vakációkat pedig Marosvásárhelyen tölti, ahol Imre bátyja és özvegy édesanyja lakik. Másodéves korában hallgatja a szülészetet, s Kézmárszky Tivadar asszisztens mellett kap kedvet e tárgyhoz. Genersich Antal tanácsára Imre bátyja negyed évre a lipcsei egyetemre küldi, többek között azért, hogy német nyelvtudását tökéletesítse. Igen nehéz anyagi körülmények között él, de olyan világhírű orvostanárok előadásait és klinikáit látogathatja, mint a szülész Karl Siegismund Franz Credé, a sebész Karl Thiersch, a belgyógyász Kari August Wunderlich és a szemész Ernst Adolf Coccius. Tőleg Thiersch és Credé egy életre szólóan befolyásolja pályája alakulását. Ötödéves korától újra Budapesten tanul tovább. Kézmárszky 1874 októberében veszi át a szülészeti klinika vezetését, s abban a rendkívüli kitüntetésben részesíti, hogy diák létére fizetés nélküli gyakornoknak nevezteti ki. 20 Engel hamarosan leteszi a két szigorlatot, s 1875 decemberében doktorrá avatják. Minthogy Tauffer Vilmos külföldre megy, 1876-tól ő lesz a fizetéses gyakornok: „400 forint fizetés és bennlakás. Az ösztöndíjat még egy évre meghagyták. Nehéz volt az életem. Minden második nap 24 órai inspekció, volt éjszaka — főleg februárban —, hogy négy szülés volt, és mindig ott kellett lennem. Egy éjjel három extractiót is csináltam. Naponta 20—30 gyermekágyast kellett hőmérőzni, születési naplót írni" — emlékezik vissza, majd így jellemzi főnökét: „Kézmárszky egy finom modorú agglegény volt, négy év alatt nem volt kellemetlenségem vele; mindig Ferenc József-kabátban járt, minden nap más színű nyakkendője és más színű nadrágja volt. Előadása vontatott, unalmas. Jó szülész, de kést vagy tűt nem tudott megfogni. Hogy Tauffer 1881-ben nőgyógyászati tanszéket kapott, ő is elkezdett operálni — balszerencsével." Engel 1876 áprilisában megszerzi a szülészeti, 1876 júniusában pedig a sebészeti oklevelet, s miután előrehaladásra nincs kilátása, felvételi vizsgát tesz, s bejut műtőnövendéknek Kovács József tanár mellé. 1878 októberében költözik be az Üllői úti új sebészeti klinikára. Engel szerint „az első eset volt, hogy nem doktort kinevezzenek". Ebben az évben megpályázza a gyakorlati sebészetből kitűzött pályakérdést, s bár a jutalomdíjat Bakó Sándornak ítélik, Engel 166 lapos „Tettben áll a jutalom" jeligéjű második helyezésű dolgozatát is igen megdicsérik. (Acta Reg. Scient. Universitatis Ungarica 1874/75. Fase. II. 43 — 45.).
