Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 105-106. (Budapest, 1984)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Tamáska Péter: Tormay Károly jelentése Pest közegészségügyének 1852. évi helyzetéről
gének számát növelte. A helybeli polgárok (kb. 84 ezer fő) Pest 1852. évi népességének (128 ezer fő) 65.6 százalékát tették ki, s a felekezeti megoszlást tekintve feltűnő a többnyire magyar és német nemzetiségű katolikusok számának kismérvű csökkenése. Tévedés lenne ezekből a statisztikai adatokból mélyreható következtetéseket levonni. Ennek ellenére megalapozottnak tűnik az a kijelentés, hogy a város polgárainak életére a csöndes rezignáció, az erkölcsös életmód és a nagy gyermekáldás volt a jellemző. A természetes szaporulat egy év alatt — az összlakosságot, tehát 128 ezer főt tekintve — majdnem elérte az egy százalékot (0,8 százalék), s ezer lakosra negyvennégy újszülött jutott. A magas termékenység nagyságrendje hasonló e kornak országos élveszületési arányszámához. Tormay egy 1869-ben kiadott statisztikai munkájában írja, hogy 1851-ben Debrecenben 10 ezer lakosra 546 újszülött jutott, s a kiegyezés körüli évtized pesti születési arányai is e szám felé tolódtak el, 520 és 550 fő között mozogva. 17 Egy korabeli — pontosabban az 185l-es — felmérés szerint Magyarországon az újszülöttek közt 1000 leányra 1061 fiú jutott, 18 Pesten ez az arány 1852-ben — 1065 fiúgyermekkel — valamivel magasabb volt az országosnál. A gyermekek egyötöde házasságon kívül született, ugyanakkor a válások aránya a házasságkötésekhez viszonyítva mindössze 3 százalék volt, amelyben nagy szerepe lehetett az egyaránt szigorú jogrendszernek és szokásjognak. Ijesztő volt a gyermekhalandóság, hiszen az elhalálozottak 55,9 százalékát az ötéves korig terjedő korosztály adta, az öt és harminckét év közöttiek 16,8, a harminchárom és hetvenhárom év közöttiek 24,3 és az e kor fölöttiek 3 százalékát tették ki a város halottainak. A halvaszületések száma a Rókus kórházban volt a legnagyobb (28,9 százalék), ami hűen tükrözi az akkori kórházi viszonyokat, s érthetővé teszi azt, hogy a tehetősebb családok tagjai messze elkerülték a baljós hírű intézményt, amelynek mentségére szólhat az, hogy eleve a szegények számára létesült. Az épület falai között dolgozott az a Semmelweis — a jelentés szerint „tiszteletbeli fizetéstelen főorvosként" —, aki empirikus tapasztalatai alapján elsőként üzent hadat a szülészeti osztályokon pusztító gyilkos csíráknak. A halálozási viszonyok Pesten még rendes években sem voltak kedvezőek s Európában csak Nápoly, Szentpétervár, Bécs és Lemberg számadatai múlták felül — hosszú távon — az ijesztő pesti statisztikákat. 19 Ezer lakosra Pesten 1852-ben 36 haláleset jutott, amennyiben a teljes 128 ezer fős lakosságot tekintjük; ha csak a pesti illetékességűeket, akkor pedig 53 fő. Mérlegelve a rendelkezésünkre álló egyéb adatokat, a tényleges halálozás valószínűleg elérte vagy meg is haladta a 40 ezreléket : a mortalitás a későbbi években is e szám körül mozgott. 20 1852 és 1859 között az 5 éven aluli gyermekek halálozásának aránya egész Európában — Írországot és Oroszországot is megelőzve — Magyarországon volt a legmagasabb : 2,43 élve születés esett egy-egy öt éven alul elhalt gyermekre. 21 Pesten 1852-ben 2585 öt éven aluli halálesetet jegyzett Tormay és 5573 élve születést, arányuk (2,15) rosszabb volt az országos átlagnál. "Tormay Károly— Niedermann Gyula: Orvosi statisztika. Pest, 1869. 10. 18 Tormay uo. 19 I. m. 18. 20 Uo. 21 Weszelovszky Károly: A gyermekek halandósága Magyarországon. Bp., 1882. 16.
