Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 105-106. (Budapest, 1984)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Szlatky Mária: Dudith András (1533—1589) humanista philologus levelezésének orvostörténeti jelentőségéről
Már említettük egy ízben Dudith András Pápai-Páriz Ferencre gyakorolt hatását, illetve rámutattunk arra, hogy az „eb-agja" címszónál ismertetett kúra feltehetően Dudithtól való átvétel. Az amulettekkel kapcsolatos vélekedésük s az ilyen csodaszerek alkalmazásához való viszonyuk hasonlósága is szembeötlő. Ismeretes ugyanis, hogy Pápai orvosi könyvében nem egy esetben, a korban hasznosnak tudott orvosságok és gyógyító kúrák leírása után amulettekről és talizmánokról is említést tesz. Mindig kritikai megjegyzésekkel ugyan, de ismerteti ezeket is, talán, hogy babonás hitű olvasóit is megnyerje a már hasznosabb gyógymódok alkalmazásához, vagy pedig azért, mert úgy vélte, hogy ezen amulettek viselése ha nem is használ, de nem is árt, főként, ha hasznos orvosságok bevételével együtt használják ezeket. 36 Orvosi témájú leveleinek többségét V. Raphanushoz, illetve P. Monaviushoz intézte Dudith, de korántsem kizárólag ezek a levelek tartalmaznak orvosi vonatkozású részleteket. Tudjuk, hogy hosszantartó barátság fűzte Jordán Tamáshoz, kiemelkedő orvoskortársához is, akivel több ízben váltott levelet, s akit másokhoz intézett leveleiben is gyakran említ. 37 1579. augusztus 24-én kelt levelében például azt írja, hogy olvasta Jordán Tamás művét a brünni járványról, amit ő — a leírás alapján — syphilisnek tart. Máskor pedig arról tudósít, hogy megkapta Jordán Tamás levelét, amelyben közli, elhatározta, hogy végigjárja Morvaország hévizeit, desztillációs eljárással megállapítja e hévizek természetét és összetételét, majd könyvet, illetve rövid kommentárt szándékozik írni erről. A már említetteken kívül szoros levelezésben állt nagyhírű kortársával, Crafftheimi Cratóval, Marcellus Squarcialupusszal, Zsámboky Jánossal is. 38 Sok levele azonban különböző kiadványokban elszórtan jelent csupán meg, s ezek a kiadványok is csak nehezen hozzáférhetőek a mai olvasó számára. így e levelek nagy része még feltáratlan, orvostörténeti vonatkozásuk is csupán töredékesen ismert. így a teljesség leghalványabb igénye nélkül, végezetül orvosi vonatkozású nézetei közül csupán a leghíresebb-leghírhedetebbre, az orvosi diagnosztika két ősi eljárását kétségbevonó véleményére utalunk. 1579-ben kelt egyik levelében egyként támadta a Galenus által leírt vizelet- és pulzusvizsgálati módszert. Helyesebben nem magát a módszert gúnyolta ki, hanem ahogyan e módszereket az orvosok misztifikálták és sarlatán módon alkalmazták. A „vizelet-nézegető" orvosokat a római augurokhoz, madárjósokhoz hasonlította, s úgy vélte, az orvosok maguk sem tudják, mit kell abban látni, s ha látnak is valamit, nem tudják kellőképpen értelmezni azt, de felhasználják az emberek hiszékenységét, és nagy titokzatosan, nagyképűen mindenfélét belemagyaráznak. Galenusszal szemben, akit gyakran bírált, példaképül Hippokratészi állította kortársai elé. Az ő nyomdokain haladva az orvos feladatát ekképp körvonalazta : a tapasztalatból és megfigyelésből kiindulva, meg kell keresnie a megfelelő gyógyító eljárást, s mindezt elméletileg is alá kell támasztania. Kortársai közül gyakran bírálta a nagy hírnévre szert tett Paracelsust elsősorban azért, mert racionális gondolkodásával egyszerűen követhetetlennek vélte Paracelsus misztikumba hajló fejtegetéseit. Hiába vetették el a régieket — írja Paracelsusról és követőiről —, ha nem állítottak jobbat a helyükbe. 39 Pápai Páriz i. m. (2. kiad. 1764.). Néhányat közöl Stieff és Gil let i. m. Cratóval folytatott levelezésére 1. 30. jegyz./l., J. Sambucusszal pedig 1. Apponyi: Hungarica. I. 247-től. Goldzieher V.: Dudith Endre pécsi püspök. Bp. Kir. Orvos Egy. Évkönyve. Bp., 1898.
