Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Gyárfás Ágnes: Domby Sámuel (1729—1807) élete és munkássága

védése céljából. Érdekek alatt a királynő rendelete által is szentesített jogos igények értendők, mint pl. a napidíj, melyet két forintra taksált a helytartótanácsi leirat.

54 Természetesen fuvart is kellett adniuk. Harmadfélezer, vagyis 2500 rajnai forintot kapott elszámolásra, s ebből 196-ot nem tudott visszaadni. A számvevő bizottság pontos elszámolást kapott Dombytól, helyben hagyta a kérését, és végül is rendeződött az orvos és a tanács között a megromlott viszony. A rend helyreállását tíz éves huza-vona előzte meg. 1771. január 27-i keltezésű az az első levél, amelyben „salláriomjának" felemelését kéri,

5,) úgy tűnik, eredménytelenül. Fizetése marad a kezdeti 200 forint. Weszprémi említi, hogy Borsod megyében 500 forint a főorvos fizetése, de némely megyében 800-at is adnak. Ilyen csekély díjazásról nem is tesz említést, mint amennyit Domby keres a megyében. Közben királyi utasításra emelték a főorvosok fizetését, de feltehetőleg a megromlott viszony arra késztette a tanácsot, hogy más orvost nevezzen ki Domby helyébe. Tehát az évi rendes fizetését is elvesztette, míg végül 1781. április 24-én megírja magyar nyelven az alább közölt levelet. Ebben helyzetét és önmagát tisztázza.

J,i „Tekintetes, Nemes Vármegye! . . . Midőn azon summának a nálam való letétét, a várakozást szépen köszönöm, alázatosan instállom a Tekintetes Nemes Vártnegyét méltóztassék abbéli kegyességét irántam mutatni, hogy ezen elmaradott részek, mellyel még tartozom, engedtessék el. Friss emlékezetében lehet a Tekintetes Nemes Vármegyének, hogy számos esztendőkig kevés fizetésért szolgáltam, és mindőn hosszas várakozásom után a főbb Magisztrátusok salláriomjéival az én fizetésem is megszaporíttatott, akkor hivatalomtól hirtelen elbocsájtattam és amit én megnyertem, azzal más consoláltatott. Nyilván vagyon az is, hogy ha szinte meghalá/ozott Fe/ségtül parancsolatot vettünk is a diurnum felől, én mindazonáltal a számtalan sok Excursioimért semmi Diurnumot nem vettem, sokat fáradoztam pedig a Minerális vizek dolgában, a Bábáknak megvizsgálásában, tanításéiban, mely fáradságom és munkám ezen Tekintetes, Nemes Vármegyének mind becsöletére, mind hasznára kinyomtattatott. Bizonyságot tészen róla a Szegénység, hogy valamint Ordináris physikusságomban, úgy most is a szegény Contribuais embereknek, kiknek alig vagyon annyi tehetségek, hogy a patikában az orvosságért megfizethessenek, többnyire ingyen szolgálok és midőn valamely nyavalya uralkodik, csak egy napon többnek is, minden jutalom nélkül praescribálok. Csak az illendőség azt hozza magával, hogy oly pénzbül, melyet a szegénység fizetett, lehet valamit engedni oly személynek, aki minden napon a szegény contribuens embereknek szolgál. Ezekre az okokra nézve is i

terato alázatosan instállom a Tekintetes, Nemes Vármegyét, méltóztassék irántam kegyes reflexióval és engedelemmel lenni, mostani kérésemet beteljesíteni, mely gratiáját a Tekintetes Nemes Vármegyének nem csak több tapasztalt kegyessé54 Demkó K. i. m. 484. 55 Az ügyre vonatkozó iratok levéltári adatai: Acta Pol. XII.II.9. 1771. jan. 27. fizetésemelést kér Acta Pol. 11I.V.666 1781. Jan. 3. elszámol a 2500 forinttal Acta Pol. HI.IV.343 1781. ápr. 24. megírja a közölt levelet Acta Pol. III.V.488 1781. dec. 10. miután elismerik az igazát, kéri, hogy erről okiratot is kapjon Acta Pol. XII.1.33. 1784. máj. 26. nyolc évi fizetése rendezését kéri Acta Pol. XII.

1.800. 1784. dec. 16. Esterházi Imre döntése 58 Acta Pol. III.IV.343. sz. levél az egyetlen magyar nyelvű.