Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: A felvilágosodás mentálhygiénéje külföldön és Magyarországon
folyamán jelentősen növekedett. Az addig elhanyagolt részletkérdések nagyító alá kerültek, a szakirodalom itt is specializálódott és egyre tudatosabban a praktikus szempontok szerint épült. A következőkben ismertetendő két neves hazai szerző idevonatkozó írásai egy-egy példát szolgáltatnak e feldolgozási típusokra. Kibédi Mátyus István., Küküllő vármegye főorvosának köszönhetjük az első magyar nyelvű egészségvédelmi orvosi munkát. Rövid változata 1762 és 1766 között jelent meg. Ez volt a „Diaetetica, az az a' jó egészség megtartásának módját fundamentomosan eléadó könyv". A második, jóval bővebb, hat kötetes mű („Ó és újdiaetetica, az az, az életnek és egészségnek fenn tartására és gyámolgatására, Istentől adattatott nevezetesebb Természeti Eszközöknek Ű' szerint való elé-számlálása, ci 1 mint azokra reá kaptak, és eleitől fogva mind ez ideig magok károkra vagy hasznokra vélek éltek az emberek... "J 1787—1793 között került forgalomba. Mindkét diaetetika, azonos felépítésben, sorra tárgyalja a levegő, az ételek és italok, a mozgás-pihenés, a szervezet nedvforgalmának témáit. Ezután pedig az egészhez viszonyítva — nem számítva a külön monográfiaként tekinthető táplálkozástani 1!—V. köteteket — mintegy tizedrésznyi terjedelemben szól „az elmének indulatairól, az egészségre nézve". Elemzéseink során megismerkedhetünk majd a szerző világnézetével, természettudományos műveltségével, mely egyben némi fényt vet a korabeli magyar vidéki értelmiség legjobbjainak színvonalára is. Idézzük még itt, Kibédi Mátyus szavaival, mi indokolhatta az ilyen jellegű munka megírását: „Mikor jó egészségünk vagyon, úgy élünk mintha Nyavallya sem volna e' Világon: ha le-betegszünk, sirunk-rivunk, fához fűhöz ragaszkodunk hogy meg-gyógyulhassunk : de ha meg-gyógyulhatunk, miből jött volt reánk Ű' nyavallya, és hogy lehetne azt másszor elkerülni arról olly módon senki nem is gondolkodik." >A Id. Lenhossék Mihály, Esztergom vármegye főorvosa, a pesti, majd a bécsi egyetem élettan professzora, 1825-től az ország protomedikusa, 1808-ban adta ki Pesten német nyelvű munkáját, mely az emberi szenvedélyekről szól ( „Darstellung der menschlichen Leidenschaften"). 1824-ben, erősen megnövekedett terjedelemben és sok új elemmel kibővítve jelent meg Bécsben a téma korszerűbb feldolgozása ( „Darstellung des menschlichen Gemüths in seinen Beziehungen zum geistigen und leiblichen Leben"). Érdemes idéznünk e munka második, 1834-es kiadásának előszavából. Az elmúlt évtizedekre visszatekintve, Lenhossék megállapítja, hogy „a szellemi és kedély élet szokatlan mozgékonysága tapasztalható, mely számos egyénnél a kedély kóros izgatottságában, az akarat, a vágy valamint az értelem közötti heves harcban nyilvánul meg. A szabad értelmes akaratot szenvedélyek és kóros vágyak ÍSuchten] béklyózzák. Kínos egoizmus, önszeretet, elvakult büszkeség és nagyravágyás nyomják el az erkölcsöket és a kötelességtudatot, a hitet és a vallást. A valódi emberszeretet gyorsuló eltűnése, a haladó szellemi kultúrával nyilvánvaló ellentétben álló értelmi eltévelyedések, a polgári társadalom igazi értékeit, illetve azok tagjait, csakúgy mint az egyéni jólétet egyre inkább fenyegetik"f ú A szerző e munkáját a szülők, a pedagógusok, a hivatali vezetők, az antropológusok, a fiziológusok, a patológusok, a gyakorló orvosok és a művelt közönség figyelmébe ajánlja. Lenhossék e munkái nemcsak a köztük eltelt évtizedek arányában érettebbek a klasz64 Kibédi Mátyus 1.: Diaetetica Az Az a' jó egészség megtartásának módját fondameniumosan előadó könyv. Kolozsvár, l 62. (Bevezető) í; "' Id. Lenhossék, M.: Darstellungen des menschlichen Gemüths. Wien, 1834. (Bevezető)
