Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Birtalan Győző: A felvilágosodás mentálhygiénéje külföldön és Magyarországon

Mielőtt azonban a lelki hygiene korabeli orvosi törekvéseivel foglalkoznánk, lássuk milyen fontosabb észlelések tanúskodnak a 18. sz. második felében és a 19. sz. első harmadának évtizedeiben az idegrendszer tömegméretű működési zavarairól. Elsősorban a korabeli orvosok megállapításaiból indulunk ki. Néhány esetben azonban idézünk majd idevonatkozó laikus véleményeket is. II. A klasszikus kapitalizmus korai időszakának káros tömeglélektani következményeit, nem véletlenül, e történelmi folyamat hazájában, Angliában észlelték leginkább. Köztudott tényként tartották számon, hogy a Szigetországban található Európában a legtöbb elmebeteg és ott a leggyakoribb az öngyilkosság. A brit orvosok már a 17. sz. végén panaszkodnak a ..hypochondria" halmozódására. Sydenham, pácienseinek egyhatodát minősítette hisztérikusnak,

6 Cheyne pedig a nála járt betegek egyharmadát tartotta idegbetegnek. Ő nevezte e funkcionális jellegű kórcsoportot 1833-ban „angol betegség"nek. Esquirol, a 19. sz. első felének pszichiátere szerint „Angliában gyűlt össze a civilizáció minden fonáksága és túlzása. Az elmebetegség is több ott, mint bárhol másutt."'

7 Azt is hozzáfűzte azonban, hogy maguk az angolok is terjesztették az érzékeny idegrendszerükről szóló híreszteléseket. Ennek ugyanis hosszú ideig egyáltalán nem volt pejoratív mellék zöngéje. A kényes, törékeny idegi habitusra való hajlam a közhiedelem szerint az előkelő körök tulajdonságának számított. A funkcionális idegbajok egyik kiváló korabeli angol szakembere, Th. Arnold terjedelmes tanulmányt szentelt annak megállapítására, hogy miből adódnak a nemzeti különbségek e betegség morbiditási gyakoriságában. Munkájában ebből a szempontból az angol és a francia lakosság közti eltéréseket tekinti át. Kóroki jelentőséget tulajdonít a vallásos életben mutatkozó különbségeknek. A francia katolikusok, szerinte, nem nagyon moralizálnak, felületes, formális hitéletet élnek. A britek individuális protestantizmusa mélyebb lelkiismereti problémákkal terheli meg a vallásos embert. A szerelem is átéltebb, érzelmesebb az angoloknál, mint a franciák esetében, akiknek könnyedsége e téren közismert. A franciák állandóan készek a vidámságra, bár humoruk nem mély. Idézi Sterne-t, aki szerint a franciák „a nevetésbe beleszeretett nemzet. "

8 Ezt a beállítást némileg bonyolítja Esquirolnak egy későbbi észrevétele, amely szerint a francia nők között több az elmebajos, mint az angol nők között. A francia elmegyógyász ennek okát elsősorban a hazájában meghonosodott rossz nevelési módszerekben látja. A lányokat főként a zene, a művészetek iránti hajlandóságra szoktatják. Túlságosan elterjedt a regényolvasás is. Az angol lányokat ezzel szemben a reálisabb házi munkákra készítik elő, magatartásuk is visszafogottabb. Th. Arnold kidomborítja az angol üzleti élet egészségrontó következményeit, melyeknek persze a fejlett szabadkereskedelcmben ügyködő honfitársai vannak leginkább kitéve. Az üzletemberek túlhajszoltsága, gyakori szorongásai ugyanúgy ártalmasak, mint a gazdagok tétlensége. Rámutat az ülő életmódból származó bajokra, a gyakori alkoho,; Ackerknecht, E. H.: Kurze Geschichte der Psychiatrie. Stuttgart, 1957. 7 Esquirol, E.: Des maladies mentales. Bruxelles, 1838. I. köt. 25. 8 Arnold, Th. : Beobachtungen über die Natur, Arten, Ursachen und Verhütung des Wahnsinns oder der Tollheit. (Ford.: Ackermann, J. Chr. G.) Leipzig, 1784.