Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

KÖNYVSZEMLE - Biniek, Eberhard: Psychotherapie mit gestalterischen Mitteln (Grynaeus Tamás) - Blickle, Peter: Deutsche Untertanen; Die Reformation im Reich; Die Revolution von 1525 (Rákóczi Katalin)

V. Berridge a londoni egyetem fiatal történész kutatója, akinek eddig már számos publikációja jelent meg a 19—20. századi kábítószerélvezésről és drog-ellenőrzésről, G. Edwards pedig e kérdés orvosszakértője, a WHO szakmai testületének tagja és a londoni egyetem ezzel foglalkozó intézetének professzora. Közös művük az ópiumot a központba állítva, a többi drog angliai fogyasztásának történeti adatait is feldolgozza, és a kérdéskört társadalmi összefüggéseibe ágyazza be. Árnyalt képet rajzolnak a kábítószerfogyasztói magatartásokról és motivációjáról, egyúttal eltiltásának komplex hátteréről is. A táblázatokkal és mutatókkal kiegészített kötet kitűnő művelődéstörténeti munka az egészségügytörténeti és a társadalomtörténeti szempontok-módszerek példamutató egyesítése révén. Buzinkay Géza Biniek, Eberhard : Psychotherapie mit gestelterischen Mitteln (Eine Einführung in die Gestaltungstherapie). Darmstadt, 1982. 1—169. p. A „Gestaltungstherapie" kifejezés G. Clausentől származik, és a különböző „alkotási" lehetőségek (festés, rajzolás, agyagtechnika, színjátszás, zene, mozgás) felhasználását alkalmazását jelenti a psychotherápiás folyamat különböző fázisaiban, mindenféle psychiatriai megbetegedés (neurosis, psychosis, fogyatékosság) esetén, „die psychotherapeutische Nutzung kreativer Arbeitsweisen". A szerző kicsit sablonos történeti visszapillantás után a mélylélektani szemlélet filozófiai eredményeit ismerteti (Sendling, Hartmann, Carus), majd megállapítja, hogy míg Freud nem alkalmazta az alkotástherápiát, addig-Jung és követői számos esetben és formában éltek vele, A szerző röviden vázolja, hogyanjutott el mai felfogásához, melyben az a legvonzóbb, hogy nem kötelezi el magát mereven egyetlen iskola vagy irányzat mellett — mint az gyakran megfigyelhető —, hanem sokféle módszer és értelmezés alkalmazását tartja szükségesnek a gyógyító folyamat (a beteg) érdekében. Ismerteti — gyakorlati szempontok szem előtt tartásával — az alkotástherápia különböző formáit (egyéni, csoportos, „szabad", irányított). Ezek segítségével közölhetővé, s így hozzáférhetővé tudnak tenni érzelmeket, élményeket: „wir möchten ihnen [t.i. a betegeknek] wieder kommunizierbares Erleben ermöglichen'" (p. 147.). Mindez a beteg aktív közreműködését igényli, s így nem alakul ki függő viszony a therapeuta és a beteg között. Grynaeus Tamás Blickle, Peter: Deutsche Untertanen. Ein Widerspruch. München, Verlag C. H. Beck, 1981. 166 p. Die Reformation im Reich. Stuttgart, Verlag Eugen Ulmner, 1982. 174 p. Die Revolution von 1525. (2. Aufl.) München—Wien, R. Oldenburg Verlag, 1983. 326 p. A szerző e három könyve a 16. századi német történelem legnagyobb társadalmi és ideológiai megmozdulásának: a reformációnak és parasztháborúnak okait és gyökereit vizsgálja a késő középkori és korai újkori fejlődésben. Kutatása a hagyományos szemlélettől eltérően az alattvalók, a közemberek szerepére épült, az alulról jövő erő hatását vizsgálja, amely erő nem tárgya, hanem — mint strukturális változásokat előidéző, társadalomformáló erő — alanya a könyveinek. Szemlélete, kérdésfeltevései, válaszai mind a hagyományos polgári, mind a hagyományos marxista állásponttól eltérnek, és bár munkássága alig néhány éves múltra néz vissza, máris erősen motiválja a korszakról szóló történetírást Nyugat-Európában. A szerző felfogása szerint a „közember", akárcsak szinonimája, az „alattvaló", nem egy meghatározott réteg képviselője. Helye a 16. századi német feudális társadalom horizontális és ver-