Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

ADATTÁR - Kapronczay Károly: Semmelweis 1858. január 23-án tartott előadásának jegyzőkönyve

Semmelweis Ignác neve 1865. június 2-án szerepelt utoljára a tudományos jegyzökönyvekben, mint hallgatóé. Tragikus haláláról az Orvosegyesület 1865. október 14-én, az éves nagygyűlésen emlékezett meg, amikor Lumniczer Sándor a következőkkel búcsúzott tőle: „...Fájlaljuk, Semmelweis Ignác tagtársunk éppoly váratlan, mint gyászos kimúlt át. O munkás élete, szaktudománybani buzgósága, búvár szellem, s gyümölcsöző eszméi által nemcsak közelebb hívei, de azt mondhatni az egész szaktudományos világ színe előtt vívott ki magának történelmi emléket."™ A most ismertetésre kerülő jegyzőkönyv tartalma valójában Semmelweis Ignácnak az Orvosi Hetilapban megjelent a Gyermekágyi láz kórtana című cikksorozatának 1858. február 7-én (Orvosi Hetilap 1858. 5. 65—69. 1.) és a február 14-én (Orvosi Hetilap 1858. 6. 81—84 1.) közölt negyedik és ötödik részének összefoglalása. A jegyzőkönyvben rögzített előadás gondolatmenete részben eltért a Semmelweis tollából született cikkektől, a nyomtatásban megjelent adatok közül több hiányzik, illetve nem olyan részletesek. Ennek okai talán a jegyzőkönyvet vezető Kovács Sebestény Endre összevonásai, vázlatszerű rögzítései. Viszont Kovács Sebestény Endre jegyzőkönyvén nem szerepel — a megjelentek felsorolása után — az előadó neve és az előadás címe, ennek elhagyásával azonnal az előadás tartalmi kivonatát közli. Talán ez az oka, hogy az Orvosegyesület irattárát feltúró avatatlan kezek ezt a jegyzőkönyvet megkímélték — és az, hogy Kovács Sebestény Endre kézírása igen nehezen olvasható. A Buda-Pesti Orvosegyesület 1858. január 23dlk tartott gyűlésének jegyzőkönyve. Elnök Dr. Wagner. Tormay. Balassa, Bene Markusovszky. Verebélyi. Orzovenszky. Wilhelm. Eckstein. Fináli. Schulhoff. Batizfalvi. Hirschler. Bókai. Krick. Heller. Fromm. /T külföldi orvosok értekezése nyomán tudomására esett, hogy mind azon kórházakban hol csak Bábák művelhetnek, ott nem uralg járványképpen d gyermekágyi láz. Kivétel a Párisi Bába Szül. Intézet hol d bábák szinte bonczolasokat tesznek, a* Maternitében. Dubainál hol d tanulók vannak, d halálozás csaknem általános. Boroszlóban hol 3000. szülés történik, soha sem uralkodott a' gyermekágyi láz. Hessenben szinte az orvosi intézetben uralg, Markburgban, Casselben nem uralg. Strassburgban miólta egy tanár vezeti az osztályokat, mind a

1 kettőben uralg a

1 nevezett bántalom. Michaelis Kihlből 1848. írja: hogy ci chlor mosások behozatalával d halálozás megszűnt. Tilanus Amsterdamban 1848—49-ben 30 évi tapasztalat szerint helyköz között okokból kifejlődnek, ragályossá válik, d' fertőzött levegőbe jöttek. Legnagyobb halandóság van a

y szülészi helyeknél, hol az üszkös kigőzölgési levegővel érintkezésbe jött heveny sebekkel bíró egyének sebjei megüszkösödnek. Nála nem engedtetnek meg sem a tanulóknak, sem a segédeknek bonczolásokat tenni. Egyéb szerint a hulla veszély mérgezést megnem meri határozni, sem azt hogy az tellyesen leroncsolható. A tisztaság és a veszélyes anyagok eltávolítása minden esetre fontos. Schmidt Berlin előadta a' falusi és kórházi gyakorlat eredményei közötti különbséget, s Ű' kórházi szomorú eredményt a" kórházi levegőnek tulajdonította. A Chariteben Busch iskolájában is a körülmények egyenlők. Hülter dr. Marburg egy bonczolás után térdén kütegeket [ ?] kapott. Azután chlor vízzeli mosást ezáltal a legszigorúbban használta. Hogy Ö' hulla fertőzés nem egyedüli oka a' bajnak az telyes megyőződése, hanem részint általános mind egyéni okok is szerepelnek az előidézésben. Dr. Ameli Münchenben: megszűnt d járvány, mihelyt d szüliapot a kloakába vetek megszűntek. A gyermekágyi láz d régibb fogalom szerint egy sajátszerű bánfaiamnak tartatott, melly csak a' szülőknél fordulhat elő. Ez a vélemény szerint nem kii/ön nemű, hanem 13 Uo. 1865. Az évi nagygyűlés (okt. 14.) iratai