Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Nikodémusz István: Járványos betegségek a központi hatalmak hadseregeiben az első világháború alatt
Nikodémlisz I.: Járványos betegségek a központi hatalmak hadseregeiben 215 meg a tbc ellen is, a gyógyulási arány javult ugyan, de nehezen jutott kifejezésre, mert az általános helyzet sokat romlott. Magas volt a Monarchia fogságba esett katonáinak halálozása. A cári Oroszországban egy millió hadifogoly közül 250 000 halt meg tbc miatt. 17 Külön említést érdemel a malária. Ennek leküzdése csak a kórokozó és átvivő megismerése után kezdődött meg. Az egyes hadseregek malária fertőzöttsége az ország földrajzi helyzetétől függött, valamint az esetleges gyarmatokétól. A fertőzöttség a központi hatalmaknál alacsony volt. A háború alatt a német hadseregben összesen 123 378 malária esetet jelentettek, ezek közül több mint 78 000 a negyedik évben lépett fel, jelezve a fertőzés fokozódását. A nyugati fronton kevés megbetegedést észleltek, a Balkánon és Törökországban többet. Az osztrák seregben több volt a megbetegedés, mint a németben, csak az első három évben 73 000 esetet regisztráltak, s a negyedik évről a nyilvántartás hiányzik. Különösen sok beteg volt a haditengerészetnél. Póla régi járványfészek, ott a trópusi malária is előfordul; az 1914/1917 között észlelt 1076 halálesetért e betegségfajta a felelős. Pólában Prausnitz vezette be a chininkezelést és megelőzést. Sok beteg volt az Isonzó mellett, s a Száva völgyében sok maláriás beteget találtak. 1915-től a Monarchia balkáni serege erősen ki volt téve a betegségnek. A gyógykezelésben Biedl Salvarsant adagolt chininnel együtt. A Salvarsan kezelést a malária ellen először a K.u.K. 60-as kórházában alkalmazta a vonat főorvosa, s csak azután terjedt el az e. ü. szolgálatban. Ez új felhasználást jelentett, a vérbaj ellen a gyógyszert régóta használták. Pólában 1915-ben 6000 malária eset fordult elő, egy év múlva csak 1424. A szúnyogirtás a Balkánon kevés, a nyugati fronton értékes eredményt adott. A nemi betegségek az általános hadkötelezettség egyik következményei. A német hadseregben 20% o volt a betegség gyakorisága, később emelkedett. A négy háborús év alatt összesen 559 948 megbetegedést jelentettek. A különböző országokban von Drigalsky különböző morbiditást talált, a legmagasabbat Törökországban, de a lengyel városok nemibeteg statisztikája is meghaladta a francia és belga városok adatait. A francia hadvezetőség a vérbajt is bevetette. Olyan területeken, amelyek várhatóan német kézre kerültek, vérbajos prostituáltakat hagyott, akik a fertőzést a katonákra átvitték. A terv sikerült, a németek kivégezték a vektorokat. A német seregben büntették a betegség eltitkolását. A fertőző forrásokat megszállt területeken kinyomozták; ezek egyharmada a nyílt, kétharmada a titkos prostitútióhoz tartozott. A fronton történt fertőzések kétszeresen meghaladták az otthoniakat, a nőtlenek kétszer annyian betegedtek meg, mint a nősek. A hazautazó katonákat felvilágosították, óvszerrel ellátták, s visszatértük után megvizsgálták. A hátországi prostituáltak ellenőrzését később szervezték meg. Az osztrák—magyar seregben a nemi betegségek már a háború előtt jobban elterjedtek, békében a gyakoriság 55,2% 0 volt. Maga a birodalom fertőzöttsége meghaladta Németországét. Galícia, néhány északi vármegye, Bosznia-Hercegovina erősen fertőzött volt luesszel. A háború elején az e. ü. szolgálat más problémák miatt nem léphetett fel a nemi betegség ellen, s 1915-re a hátországi kórházak megteltek nemi betegekkel. A prostituáltak száma Észak-Magyarországon, Bukovinában, Szlovéniában s a Bánátban emelkedett. A nemi betegségek elleni harc 1915 nyarán kezdődött, ellenőrizték a harctérre menő, onnan jövő katonákat, a prostituáltakat s a vcndéglátóipari dolgozókat. Az olasz beavatkozás után az ellenőrzés kiterjedt Tirolra, Karintiára, Stájerországra,17 Siemon G.: Öff. Gesundhwes. 1979, 1, 857—861
