Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Nagy Mária: Rózsay József és a múlt századi hazai gerontológia helyzete

5. ábra. Toldy (Schedel) Ferenc (1805-1875) kevés ember éri el, mert az élet ezer viszontagságai, az ellenséges hatányokkali küzdés, káros befolyással vannak a szervezetre, s legtöhbnyire betegség folytcin áll be a halál, gyakran a szoros értelembe vett természetes vég előtt". Az öregkor betegségeire az alábbiakat tartotta jellemzőnek : — „ritkán egyszerűen, hanem bonyolódva lépnek fel"; — „tünemények sohasem mutatják a betegség oly tiszta képét, mint ezt a közép életkorba látni megszoktuk, — miáltal a természetes kórisme is nehezített"; — „a hanyatlás különféle neme, a megtámadott szervek állapota, az ellenhatás hiánya. . . okozza, hogy . . . a kórjelzés és a jóslat igen nehéz"; - „... a helybeli tüneteket rendesen csekélynek találtam, s ép semmi arányban az általános tünetekkel. . ."; — „... gyors hanyatlás .. . aggkorban gyakran egészen váratlanul és fel nem téve, rögtön bekövetkezik". A fenti megállapítások oly tökéletesek és modernek, hogy napjaink bármely geriátriai tankönyvében helytállók volnának. Rózsay József életéről és munkásságáról további információk nyerhetők Vértes László kitűnő publikációiból [18, 19]. A legizgalmasabb kérdésre, arra, hogy mi a hosszú élet titka; Rózsay azt válaszolta, hogy „az ember tudjon élni", „az ember tudjon öreg lenni".