Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Nagy Mária: Rózsay József és a múlt századi hazai gerontológia helyzete
RÓZSAY JÓZSEF ÉS A MÚLT SZÁZADI HAZAI GERONTOLÓGIA HELYZETE* 1982. év volt az „időskorúak éve". Az 1950-ben Liége-ben alakult Nemzetközi Gerontológiai Társaság jelszava az, hogy: „Ne csak éveket adjunk az életnek, hanem életet az éveknek". Ennek a jelszónak az első része, az éveket az életnek, kezd lassan elveszni, hiszen századunk hatvanas éveiben az átlagos emberi élettartam eddig még sohasem tapasztalt megnyúlásának lehettünk tanúi. Azonban volt olyan idő — így a múlt század is —, amikor a fenti jelszó csak rejtett emberi reményeket fejezett ki. Ezért van jelentősége a múlt századi hazai gerontológia vizsgálatának. A múlt században tudatos gerontológiai munkáról, Rózsay József (1815—1885) tevékenységét kivéve, nem beszélhetünk, mert relatíve kevés volt az idős ember, és nem volt társadalmi igény sem a velük való szervezett foglalkozás. A gerontológia kimerült részben a „hosszú élet titkának" keresésében, ill. az időskorú szegények karitatív támogatásában. A hosszú élet titkát az „élésmód "-ban vélték felismerni. Ezért minden olyan könyv, amely a múlt században „éptan", „egészségtan"', Diaetetika, Makrobiotika, Hygieológia, Hygiastika volt, a maga módján gerontológiai irodalom volt. E munkák szerzői közül, a legnagyobb jelentősége miatt, Toldy Ferenc (1805—1875) nevét emeljük ki, és fogunk a későbbiekben tevékenységével foglalkozni. A gerontológia másik területe az időskorú szegények karitatív támogatása volt, amely a legszervezettebben az „agg-ápoklákban" valósult meg. Ezért, ha a múlt század „gerontológusait" keressük, akkor azokat a rendi kórházak, a katonai hospitálok, az egyetemi kóroda, a városi ispotályok névtelen orvosai körében lelhetjük meg. Ilyen értelemben voltak „hivatalból" gerontológusok a Rókus Kórház igazgatói és főorvosai is, és az általuk készített jelentéseket a korabeli hazai gerontológia írásbeli dokumentumainak tekinthetjük. Ezen a téren Piskovich Nepomuk János (1806 -1847), Hoffmann Károly (1808—1878), Brunner Ferenc (1815—1861) nevei érdemelnek említést. Brunner [1], Hoffmann [2], Piskovich [3] készítették 1841 —1850 között a Rókus Kórházban levő agg-ápoldáról szóló jelentéseket. Piskovich Nepomuk János lugosi származású orvosdoktor, a Rókus Kórház igazgatója. Pest város első főorvosa, a pesti egyetemen, a gyakorlati sebészet helyettes tanára. Hoffmann Károly pesti származású orvosdoktor, királyi tanácsos, a Rókus Kórház főorvosa. Brunner Ferenc ugyancsak pesti eredetű orvosdoktor, aki a Rókus Kórház főorvosa és igazgatója is volt [15]. * A Magyar Orvostörténelmi Társaság 1983. február 17-i ülésén elhangzott előadás alapján. NAGY MARIA
