Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Bártfai György: Ismereteink fejlődése a magzati szívműködés észleléséről

A magzati szívhangok felerősítésének gondolata és az első technikai próbálkozások 1891-ben Pestalozzi* [35.] és 1893-ban Hürthle [20.] nevéhez fűződnek. A technikát Seitz 1903-ban [50.] fejlesztette tovább. Az első magzati szívműködés regisztrálására alkalmas fonokardiográfot Weiss [56.] és Hoffbauer [18.] szerkesztette. Schaffer 1923-ban kísérletet tett a magzati szívhangok folyamatos észlelésére, felerősítve és bármikor hallhatóvá téve azokat [41.]. A fonokardiográíia tökéletesítése területén Berutti [2.], Rech [41.], Sampson, McCalla és Kerr [45.] szerzett érdemeket, akik elektronikus úton erősítették és szűrték a stetoszkópon át hallható hangokat. Elsőként Cramemek [8.] sikerült terhes asszonyokról magzati EKG jeleket elvezetni 1906-ban. Felfedezésének gyakorlati jelentősége a századforduló idején még nem volt. A magzati EKG jelek erősítése érdekében 1911-ben Foa [11.] abdomino-vaginális és abdominorektális elhelyezést alkalmazott. Az erősítés és a megfelelő szűrés hiánya miatt az elektrokardiogram gyenge minőségű volt. [41., 44.] Maekawa és Toyoshima [30.], majd Bell [1.] és Strassmann [53.] számos technikai módosítást vezetett be javítva ezáltal a regisztrátum minőségét. További javulást eredményezett az intrauterin, extraovularis elektródok alkalmazása Smyth [49.] és Sureau [54.], de ez az eljárás jóllehet még indirekt módszer, de invazív és veszélyes, ezért klinikai rutinná nem válhatott. Egyrészt az elektródok minőségének javítása, másrészt az előcrősítés és szűrés technikájának finomodása a 60-as évek végén lehetővé tette olyan abdominalis EKG készülék létrehozását, mely már alkalmas volt a mindennapi rutinmunka számára. A kereskedelemben először Hewlett-Packard cég jelentkezett 1974-ben, olyan abdominalis EKG készülékkel, mely kardiotokográfhoz csatlakoztatva alkalmas volt megfelelő minőségű regisztrátum készítésére, a szívhang frequentia folyamatos ábrázolására. Ma már a magzati EKG és az ezen alapuló kardiotokografia rutin szülészeti eljárássá vált. Az első magyarnyelvű közlés Hayna! és Kellner [16.] tollából jelent meg 1923-ban. Később Komáromi és mtsai elevenítik fel és alkalmazzák sikerrel a magzati EKG technikáját. [25.] Az ultrahang technikán alapuló szívműködés regisztrálása viszonylag rövid múltra tekint vissza a szülészeti diagnosztikában. A fejlődés ezen a területen igen gyors, ezt jelzi az a tény, hogy az ultrahang technikát a szülészeti gyakorlatban Callagan [7.] vezette be, és pár évvel később már folyamatos magzati szívműködés regisztrálására is alkalmassá vált c módszer Mosler [32.], Bishop [5.], Roversi [43.] és Pose [39.] munkája nyomán. Napjainkban pedig a kardiotokográfok elsősorban ultrahang transducer segítségével detectálják a magzati szívműködést. A magzati szívműködés kimutatására hazánkban elsőként Resch és Herczeg [42.] alkalmazta az ultrahang technikát. Jóllehet ez nem folyamatos szívműködés ellenőrzés volt, de mégis új lehetőséget jelenlett a hazai szülészeti diagnosztikában. Ez a rövid történeti áttekintés szemlélteti azt a fejlődést, amely Marsac úttörő megfigyelésétől napjaink modern, a klinikai gyakorlat számára nélkülözhetetlen vizsgáló módszeréig, a kardiotokográfiáig a medicina megtett. Nagyon sok hasznos ismeretanyaggal, megfigyeléssel rendelkeztek a kor technikai színvonalán a korabeli szülészek. Közülük nem egy azonban csak most, évtizedekkel vagy észázadokkal később, a technikai fejlődés következtében vált diagnosztikus jelentőségűvé. Példa erre az acceleratio észlelése magzatmozgás idején, melyet már 1870-ben is ismertek. A magzati szívműködés észlelését hamarosan követte a regisztrálás igénye, 1931-ben kezdetleges formában megjelent a kardiotokográf Rech [41.], mely néhány évtizeddel