Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Környey István: Széchenyi István lelki alkata és elmebetegsége

Eredeti gondolat vagy teljesítmény, amely egészen új volna, nincsen sok. Eredetiségként értékeljük részben, hogy a genie bizonyos motívumok különös értékét látta meg, részben, hogy a motívumot olyan formában dolgozta fel, olyan magas szinten, aminőre elődei nem voltak képesek. Széchenyi éles elméjét mi sem érzékelteti jobban, mint hogy számos, csupán mellékes megjegyzésként leírt gondolatát más kiváló egyének életrajzában nemcsak megtaláljuk, de azokat meglátásként, felfedezésként méltatják. Nehéz volna elemezni Széchenyi gondolatkörét abból a szempontból, hogy mely eszméi voltak teljesen eredetiek.

25 Hiszen nagy felajánlása is azután történt, hogy az Akadémia gondolatát az Országgyűlésen már szóbahozták. Itt tehát a döntő nem a gondolat maga, hanem az általa keltett elhatározás, illetve javaslat volt, amely annak megvalósítását lehetővé tette. Ezért tették a gondolatot széles körök magukévá. Széchenyi rengeteg alkotása között éppen nem a legjelentékenyebbek azok, amelyek elsőként az ő agyában fogantak. Azonban egy széles területre kiterjedő, nagy változatosságul gondolattömeg egységes keretbe illesztése, összefoglalásuk a nemzet fejlődését célzó szempontból, teljesen egyezett azokkal az óhajokkal, amelyek akár kimondva, akár pedig a közlélek mélyén általánosan elterjedtek vagy legalább felébreszthetők voltak. Elsősorban ebben a roppant sokoldalú szerves összesítésben rejlik Széchenyi eredetisége, amelyhez hozzájárult a geniet jellemző hatóképessége.

2(i Embertársainak érzelmi világát a lángelme megmozdítja, sokszor csupán valamely általánosan értékként elismert jelenség erőteljes hangsúlyozásával, amit dinamizmusnak nevezünk. Dinamikusuk elsősorban azok a géniek, akik széles körökre hatnak, tehát főleg a közéleti emberek. Az elismerést kezdettől fogva szerencsésen segítette az is, hogy Széchenyi számos eszméje, illetve kezdeményezése szinte azonnal bevált, és egyes nézeteinek értéke csak akkor vált kétségessé, amikor 1840 körül megindult a vita a megvalósítás tempója és mások egyes tervei — például az Iparegyesület stb. — körül. Ekkor kezdődött, hogy Széchenyit már nem tekintették széles körök a nemzeti haladás képviselőjének. Nagyságának általános elismerése azonban ekkor sem csökkent. Ami Széchenyi hatásában az egyik legcsodálatosabb, az hogy bár közösségét oly erővel bírálta, éveken keresztül tudott annak ideálja lenni. Egyetlen példát említünk. Berzsenyinek Kazinczy Ferenchez 1809. XII. 31-én [!] intézett költői levelében megtaláljuk Széchenyi gondolatépítményének nem egy oszlopát. Berzsenyi Széchenyinek kedvelt költője volt. Eszméi, irányvonalai közül nem eggyel atyjánál is találkoztunk. Nem ismerek adatot arról, hogy ezek kettejük között részletekbe menő megbeszélések tárgyai lettek volna. Levelezésük és a Napló nem tájékoztatnak. Amit atyjáról a Keléi Népé-ben ír, ezt legalább is valószínűtlenné teszi. Arról sem tudok, ismerte-e Széchenyi István atyja írásait. Szépen ir erről Grünwald; csak egyet idézünk: „A nemzetiségi eszmének ez az összeköttetése az európai czivilizúczió intézményeivel, mint a nemzeti erő fokozásának eszközével a Széchenyi agyában fogamzott meg először'' (i. m. 425—426), valamint az előzők és következők, amelyekből kitűnik, mily élesen látta Grünwald a genie-probléma számos részletét. Érdemes feljegyeznünk azt is, amit Arany László Széchenyi, Önismeret c. művének bírálatában írt: „... e könyvnek, mely a kopott témát vette elmélkedés alapjául, alig van . . . lapja, melyről elő ne sugároznék a fölfogás sajátossága s a stil mögött ki ne magasodnék az ember. Éspedig olyan ember, akiben az egyéniség ereje oly nagy, eredeti és önálló volt, amilyet keveset ismer a történelem". Bp. Szle. \U5. 9, 217—-223. I. még 20. jegyz. 2 Orvostörténeti