Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Bártfai György: Ismereteink fejlődése a magzati szívműködés észleléséről

sén kívül más szülészeti jellegű írása nem jelent meg. Ez az első igazán tudományos igényű összefoglaló munka a magzati szívműködésről. Kergaradec felismerését maga Laëimec is méltatja, és következő munkájában hivatkozik is rá. [27.] Természetesen vannak, akik nem fogadták el ezt a felfedezést. A korabeli neves francia szülész, Foretier a stetoskopot és annak szülészeti alkalmazását bolondos gyermekjátéknak tartja. [37.] Siebold és Dugés sem fogadta kedvezően Kergaradec felfedezését. Dugés pusztán elméleti megközelítésből lehetetlennek tartotta a magzati szívműködés hallgatását. [9.] Siebold pedig a palpatiót tartotta többre a hallgatódzásnál. [13.] A módszer népszerűvé válását akadályozta a kor etikai szemlélete is, mellyel ellenkezett a terhes nő mezítelen hasának vizsgálata. Franciaország határain túl elsőként Németországban, Weimarban már 1822-ben kiadták Kergaradec munkáját. [24.] A Brit szigeteken J. C. Ferguson volt az első, aki 1827—28-ban Laënnec új eszközét, a stetoskopot a szülészeti gyakorlatban használta. Ferguson példáját tanítványain kívül éveken át senki sem követte. [38.] W. Stockes 1825-ben kiadott könyvében, melyben a stetoskop alkalmazásáról ír, a magzati szívműködést nem említi. [38.] Bums 1828-ban, hat évvel Kergaradec alapvető munkájának megjelenése után, bár megemlíti a stetoskop létezését szülészeti tankönyvében, de azonnal hozzáteszi, hogy nem hiszi, hogy ezzel a magzati szívműködést hallani lehet. [6.] A magzati szívhanghallgatás népszerűsítése, a stetoskop szülészeti alkalmazása a Brit szigeteken, végül is Kennedy nevéhez fűződik. [22.] Európa jelentős részén már ismerik a stetoskopot és Kergaradec értekezését a magzati szívhanghallgatásról, de a Magyarországon ez idő tájt megjelenő szülészeti tankönyvek a terhesség biztos jelei között még nem említik a magzati szívműködés észlelését. [15, 28.] Az általunk hozzáférhető irodalomban az első magyarnyelvű közlés Tormay Károlytól származik, 1852-ből (3. ábra). [55.] Később Fleischer József könyvében találunk utalást a magzati szívhanghallgatás jelentőségére. [10.] Az 1870-ben kiadott Naegele szülészeti tankönyv magyar fordítása már részletesen említi a terhes méh felett hallható hangokat és zörejeket, és külön fejezetet szentel a magzati szívhangoknak (4. ábra). [33.] Feltehetően a német és latin nyelvű könyvekből már korábban ismertté vált a stetoskop és a magzati szívhanghallgatás jelentősége és gyakorlata a magyar szülészi társadalomban, hiszen az első, általunk hozzáférhető irodalom, mely a magzati szívhanghallgatást említi, nem más, mint a falusi bábák számára íródott Bábászati Kalauz. [55.] A kor tudományos színvonalán a magzati szívműködésről igen sok adat gyűlt össze. Az empirikus jellegű kutatások, a pontos megfigyelések eredményeként már az első évek tudományos munkáiban meghatározták a magzati szívműködés alapfrequentiáját, valamint azt, hogy a köldözsinórnak és a lepénynek jellemző hangja van, és magzatmozgás idején a szívműködés gyorsul (Von Hoefft [17.] és Naegele [33.]. Ez a megfigyelés diagnosztikus jelentőségére csak több mint egy évszázad múltán tett szert. A magzati tachycardia, melynek alsó határa 160 (újabban Hoefft-re való emlékezetül ismét az 150 szvp alsó határt ajánlják) rövidesen diagnosztikus jelentőségűvé válik. Az anya lázas állapota (Hüter [21.]), valamint a magzat veszélyhelyzete (Hohl [19.]), egyaránt magzati tachyeardiában tükröződik. A tachyeardiát már kezdetben ominosusnak tekintették. A contractióhoz társuló deceleratiók első leírója feltehetően Kennedy volt 1833-ban [22.], hasonló megállapításra jut Schwartz [48.] is 1858-ban. A köldökzsinór csomó, illetve a nyakra tekeredett köldökzsinór megfeszülése okozta FHR lassulásról is korán beszámolnak Kennedy [22.], Schwartz [48.]. A bradyeardiák különböző típusáról beszél Seitz 1903-ban [50.], ez a beosztás nagy-