Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Bártfai György: Ismereteink fejlődése a magzati szívműködés észleléséről

ISMERETEINK FEJLŐDÉSE A MAGZATI SZÍVMŰKÖDÉS ÉSZLELÉSÉRŐL A stetoskoptól a kardiotokográfig BÁRTFAI GYÖRGY jf\. magzat bioelectromos monitorizálása és ezen belül a kardiotokográfia kialakulása hosszú évtizedek kutatómunkájának eredménye, és alapjai századeleji, sőt évszázadokkal korábbi megfigyelésekig, felfedezésekig nyúlnak vissza. A bábákat és a XVII—XVII1. század szülészorvosait szinte megoldhatatlan feladat elé állította annak a fontos kérdésnek eldöntése, hogy él-e a magzat. Régi bábakönyvek tanúsága szerint a magzat életjelenségcinck megítélésében, a méhen belüli magzatelhalás diagnózisának felállításában nagyon óvatosak a korabeli szülészek. [57, 52, 34, 29.] Számos jelből próbáltak következtetni a magzat élő voltára; az anya hasának dörzsölése, hideg kézzel érintése, hideg vízzel locsolása és lökdösése a legkorábban alkalmazott magzatingerlési eljárások (1—2. ábra). A magzati szívműködés azonban nem szerepelt a terhesség jelei, a magzat életjelenségei között az 1766-ban kiadott első magyarnyelvű bábakönyvben, sem az 1800-as évek első évtizedeiben nyomtatott későbbi művekben [57, 52, 34, 29, 46, 31, 40, 59.]. A magzati szívműködésről és a terhesség alatti észleléséről pedig 1650 óta tudnak. A XVII. század közepén a franciaországi Niortban működött egy kolostor, ahol 1650 körül a magzat méhen belüli viselkedését tanulmányozták. Ebből az időből maradt fent a részben latin, részben breton (Limusin dialectus) nyelven folyó, versbe szedett polémia Marsac és Philip le Goust között, melyben először találkozunk a magzati szívműködés említésével. Marsáéhoz írt ódájának harmadik versében le Goust kigúnyolta Marsac állítását, melyben a magzati szívhangokat malomkerepléshez hasonlítja. [36, 37.] „And when he sang, on a high note that the heart trots like a mill-clapper and forgets its spirits without matter of blood and air. Nature sent Galen braying For having said otherwise in his writings" Ez a felismerés hosszú évtizedeken át ismeretlen maradt és csak a stetoskop felfedezése után kezdtek ismét a magzati szívműködésről beszélni. Több mint 150 évvel Philip le Goust sorainak megjelenése után, 1818 novemberében egy svájci folyóirat, a Bibliothèque universelle, Sciences et Arts 248. oldalán Laënnec felfedezéséről, a stetoskopról írott közlemény lábjegyzetében a folyóirat szerkesztője megemlíti, hogy M. Mayor genfi sebész az anya hasára helyezett füllel a magzati szívműködést képes volt hallani és ezzel a magzat élő voltát bizonyítani. „Cetté observation nous en rapelle une de M. Mayor habile chirurgien de Genève, qui