Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Solymár Imre: A völgységi svábság értékorientációi, történeti életmódja és ennek néhány orvosi—egészségügyi vetülete

ségben.

J0;í Ahol volt is, előfordult a javasasszonyhoz való fordulás.

101 A perifériákon később sem volt orvos, ezért súlyos esetekben több falu távolságra kellett érte elszekerezni.

105 Figyelemre méltó körülmény, hogy a megtelepedés első emberöltőiben olyan traumák értek néhány faluközösségét, melyek emlékezete napjainkig fennmaradt. Helyi, máskor meg egész régiókra kiterjedő járványok tizedelték meg a lakosságot. Ezek a keserves tapasztalatok egy-egy helyen orvos letelepedését segítették elő.

106 Általánosabb azonban az „isteni kegyelemre hagyatkozás" erősödése.'

07 Az sem véletlen, hogy a Völgység ún. „szakrális táj"-ának központja a cikói Ótemplom.

108 Századunk elejéig a csonkákbonkák, sánták és a tüdőbetegek fogadalmi táblái, „offerei" ékítették a búcsújáró hely falát.

109 Itt említem meg, hogy a Völgység első egészségügyi intézményét Winkler Mihály plébános nagylelkű adománya hozta létre, „Irgalmas Szamaritánus" ispotály néven. 1780-tól több mint száz éven át fennállott. Az első völgységi patika 1819-től működött Bonyhádon, az ún. „Patika útszá"-ban.

110 Ezek az adalékok a betelepülést követő négy-öt generáció viszonyait idézik. E korszakig megy vissza ugyanis a völgységi svábok hagyományos, történelmileg meghatározott egészségmagatartása. Nyilvánvaló, hogy egy gazdaságra, gazdálkodásra orientált értékrendben a betegség elsősorban munkából való kiesést, a gyarapodás megakadását, "

);t Az 1828. évi Egyed-féle összeírás szerint orvos működött Bonyhádon, Tevelen, Kisdorogon, Nagymányokon. Bonyhád 1823. évi leírása szerint: „... iparkodó Sebvossaink, Sehen Miklós és Rusz János... nem különben Nábalh Sámuel a Zsidó község Doktora... " Egyed A. 1975. 9. 101 Bonyhád 1823. évi leírásában olvasható: „. . . közönségesen a betegek Orvoshoz is folyamodnak. Nagy ritkán ha valamelly szegényebb, lappangó javos [!] vén asszonyhoz." — Egyed A. 1975. 9. Az 1828. évi Egyed féle összeírás egy érdekes adata a Völgység peremén fekvő németajkú Kistormásról: „... a betegségek közt leg többet uralkodik a hideglelés, orvosolják némellyek füvekkel, többen babonáskodnak s reá olvastatnak egy vén asszonnyal." — Tm. Levéltár, Szekszárd. 105 A. györei születésű Náray Antal Máré Vára című regénye vadászaton történt sebesülést említ: „. .. Végre csak ugyan megérkeztek egymás után úgy a Pécsi, mint a Mágocsi Seborvosok, kik azonnalmegvisgálván a sebeket, csalhatatlan reménységei tenyésztettek szavaikkal." — A leírás a Völgység nyugati felének orvosi ellátottságát mutatja az 1800-as évek elejéről. Náray A. 1824. 47. '"

r> Jellemző adalék: két nagy csapás érte Tevéit, a döghalál és a tűziveszedelem. Tanultak belőle: 1829-ben volt orvosuk és egy „nagy vízifetskendezöis megszereztetett". — Egyed-féle összeírás, 1829. ,07 A teveliek Szent Rozália kápolnát emeltek az 1739-es pestisjárvány után. Az 1796-ban Walter József bonyhádi orvos által állíttatott Szentháromság-szobor alakjai a mezőváros lakóit ért csapásokra emlékeztetnek. Szent János mellett ott áll Szent Sebestyén és Szent Flórián is. Az evangélikus Izmény lakói napjainkig megtartják az 1739. évi pestisjárvány után fogadott „Búsz-tag"-ot, fogadalmi napot. 108 Az Ótemplom körüli „szakrális táj"-ról írt: Bálint S. 1976. 516. A Vasárnapi Újság XI. (1864.) 14. száma a rommaradványokat ismertetve említi, hogy „... E helyre napjainkban, kivált szombatnapon néha ezrekre menő népség messze vidékről is elzarándokol, és így ez jelenleg búcsújáró helyül szolgál." 1903-ban már mint az egyházmegye kevésbé jelentős búcsújáróhelyei között tartják számon. 109 Illyés Gyula „Kora tavasz" című regényében — diákkori élményei alapján — így ír e helyről: „. . . konokan erős boltív alatt egy Árpád-kori templom főoltára. Vasrács övezi, búcsújáróhely. A nyílt égre tárt szentély falán együgyű festmények hirdetik az egyszerű csodákat, melyek az itt elmondott imák hatása alatt következtek be: az egyik képen a hanyatt fekvő beteg orrából szép félkörben csorog a vér az ágv mellé állított lavórba. Az oltár két oldalán egy-egv köteg mankó áll";— Illyés Gy. 1972. 41. 110 Solymár I. 1965., A patikáról: Egyed A. 1975. 9.