Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Zsemlye János: Az 183l-es kolerajárvány Abonyban

téglasorokat — ami esetleg a faalkotmánnyal együtt süllyedt az iszaprétegbe, amíg feneket nem ért. A gödröt azután a tégláig betöltötték. A harmadik fajta kút, az ún. gulya-kút, amely olyan volt, mint az előző kettő, csak nagyobb és a föld felszínénél úgy volt kiképezve, hogy a vízhúzó ember bele is tudott állni a kútkávába. A kutakhoz szinte mindenütt itató-vályú tartozott a jószág számára. Dr. Rosbach Ferenc 67 éves orvos a városban talán egyedül volt tisztában azzal, hogy milyen szörnyű katasztrófa közeledik. Ha ezt a rendelkezést adta ki, akkor el kell hinnünk : ez volt a legtöbb, amit akkor a vész megelőzésére tehetett a korabeli orvostudomány. Július 8-tól az események drámai fordulatot vesznek. Ezen a napon Batta Sámuel a kecskeméti járás (Abony is ide tartozik) főszolgabírája a következő jelentést írja a vármegye első alispánjának: „. . . Abony várossában találkozott [találtatott] egy asszonnyal, aki Cholerában sínlődik, kinek is életéhez az orvosoknak semmi reménységük sincs. Más helységekben most — Isten Kegyelméből — egy beteg sem találtatik. Először Rékasnál túl a Zagyván, azután a Szolnok felé eső határszélen Contumatia alatt tartott 7 vagy 8 Abonyi Zsidóból kettő meghalálozott."

1

''' Ők tehát a szörnyű betegség első áldozatai városunkban, noha nem itthon, hanem a határban létesített vesztegzár helyén lelték halálukat. A főszolgabírói jelentésben szereplő asszony Földi Istvánné (Beviz Erzsébet) 15-én hal bele a kolerába a katolikus anyakönyv bejegyzése szerint. Abonyi Lajos őt tekinti a város első halottjának, nyilván azért, mert a fent idézett jelentésről nem volt tudomása. Érdekes, hogy a szeptember 30-i zárójelentésben a főszolgabíró a kolera kiütésének napját Abony esetében július 9-ben jelöli meg, holott a fent idézett levelében a két zsidóról ír és tud a városban levő betegről is. igaz, hogy a város zár alá helyezése csak 9-én történik meg. Ekkor érkezik a városba Sárközy Lőrinc, Szálai György és Balázsfalvi Kiss János. Sárközy viceszolgabíró, a másik kettő esküdt. Bár az okmányokból nem állapítható meg egyértelműen, valószínű, hogy Abony ún. Politikus Biztosa Balázsfalvi Kiss János volt. Még aznap lezárják a Szolnok, Szele, Cegléd és Kecske irányába vezető utakat, 11-én lezárják a rékasi, újszászi, törteli, körösi, bicskei, tószegi utakat, és ezzel Abony kapcsolata a külvilággal kizárólag a hivatalos utasítások, illetve a kötelező jelentések forgalmára korlátozódik. Nagy-Abony városában a rettegés és a halál szörnyű 44 napja következett. Az uradalmak, de a lakosság érdeke is az volt, hogy az aratás folytatódjon. A várost — „kiáltó távolságra" egymástól — a strázsák kordona veszi körül. Az Elöljáróság — „hogy az aratás fel ne akadjon" — a boltos görögöket, kereskedő zsidókat rendelteti strázsára és cigányokat a betegek ápolására. Ez a rendelkezés sejteti, hogy nagyobb létszámú letelepedett cigány él a városban. Ugyanebből láthatjuk, hogy a társadalmi „értékrendben" ők vannak a legalacsonyabban, ezért a legveszedelmesebb helyre, betegápolónak osztották be őket. (Más kérdés az, hogy a cigányoknak is volt magukhoz való eszük, és alkalmasint szépen elszökdöstek, mert az áldozatok között egyetlen cigány sincs, ami ha tényleg betegápolók lettek volna — valóságos csoda volna.

14 13 A vesztegzár miatt a határban rekedt zsidókról Abonyi Lajos is ír. 14 Ezt a megállapítást arra alapozom, hogy a halotti anyakönyvekben a halott társadalmi helyzetét mindig meghatározták. A megfelelő rovatban ott szerepelt a cigány származású halottak esetében a „zig." jelzés, mint ahogy a nemeseknél a „nob." vagy a közrendűeknél a „pleb.". Ilyen jelzésű kolerás halott azonban nincs, és olyan név sem szerepel, amely jellegzetesen cigány családnév lenne. (A vesztegzár alá vont cigánykaraván nem abonyi illetőségű. Az ottani halottakról anyakönyvi bejegyzés nincs.)