Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Zsemlye János: Az 183l-es kolerajárvány Abonyban
AZ 1831-E S KOLERAJÁRVÁNY A BONYBAN ZSEMLYE JÁNOS apjainkig 150 év telt cl az első nagy európai kolerajárvány óta. Annak idején a legszörnyűbb csapások egyikének számított. Magyarországon több mint félmillió ember betegedett meg, a járvány közel kettőszázötvenezer halálos áldozatot követelt. Ez a szám — a korabeli népességi adatokat figyelembevéve — azt jelenti, hogy népünk történelmének egyik legnagyobb katasztrófájáról van szó. Abonyban a lakosság 11 %-a áldozatul esett a járványoknak, tehát a szó szoros értelmében megtizedelte a várost. Az elmúlt másfélszázad — sajnos — bővelkedett olyan eseményekben, melyek elhomályosították ennek a csapásnak emlékét. Ma már csak elvadult temetők, omladozó emlékművek őrzik egy szerencsétlen nemzedék szenvedéseinek nyomait. Történelmünkhöz azonban ez az esemény is szorosan hozzátartozik. Tanulmányomban szülőföldem népének Nagy-Abony mezőváros lakosainak viszontagságait igyekeztem nyomonkövetni, amennyire ezt a hiányos megsárgult, korabeli levelek, dokumentumok megengedték. Úgy gondoltam: mint cseppben a tenger, Abony sorsában egy kicsit az egész haza sorsa is megmutatkozik, a szörnyű vész napjaiban. Ma Abonyban is csak egy eldűlni készülő kőfeszület őrzi a nagy járvány emlékét, egy ligetes erdőfolt közepén, a határszélben — és csak az arra lakó tanyai öregek tudják, hogy az nem erdő, hanem temető. „Korelatemető" — így mondják, mert mint minden furcsa idegen szót, ezt is „megmagyarosította , ' a népnyelv. Magáról a járványról már nem sokat őriz a népi emlékezet. Ami megmaradt az inkább csak legenda, rémtörténet. Itt-ott némelyik helyi népszólásban még kivehető, hogy az a kolerajárványra utal. Pár évtizeddel ezelőtt még azzal ijesztgették a félérett gyümölcsöt leszakító gyereket, hogy: ,,korelát kapsz!" Jószerivel azonban már az akkori gyerek se nagyon tudta, hogy mit jelent ez, a mai gyerek pedig még úgy sem tudja. Falumúzeumunk őrzi névadójának, Abonyi Lajosnak egy 1896-ban írt munkáját, amelyben Abony történetét írta le. Ez a forrás foglalkozik a járvány eseményeivel, a korabeli városi irattár anyagára támaszkodva. Ma már ez az irattár nem áll rendelkezésünkre, Abony 183l-es iratait a történelem viharai elsodorták — az iratanyag teljesen megsemmisült. Tanulmányomat a megye irattárában található abonyi vonatkozású anyag alapján állítottam össze, természetesen figyelembe véve a már említett Abonyi Lajos-féle anyagot is. Ahol a két forrás közt ellentmondást találtam, ott mindkét oldalt igyekeztem bemutatni. Munkám során alapvető fontosságot tulajdonítottam annak, hogy az anyakönyvekben fellelhető és sértetlenül megmaradt névanyagot lehetőleg pontosan feltárjam, ennek
