Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 102-104. (Budapest, 1983)
TANULMÁNYOK - Gyárfás Ágnes: Domby Sámuel (1729—1807) élete és munkássága
szerkesztője, hogy jó nevelési művekre lenne szükség, mert a nevelésre kellene felfigyelniük az embereknek hazánkban, ahol „A gyermeknevelés körül ritkán szoktak nagyobb gondossággal forgolódni, mint a barmok nevelése körül." Nevelési módszerét így foglalja össze: „Ha a gyermeket tanultatni akarjuk, könnyű és kellemes úton kell őket arra venni". (171. p.) Maguktól, a lélek igénye alapján kívánja a gyermeket a tanulásra ösztönözni, a tapasztalat a jó példamutatás alapján, önnön belső igénytől hajtva: „Minden akadályok, melyek elöttök vannak, elháríttattnak" Mindnyájunk közös örökségeként hagyja ránk az értelmes emberi tevékenység summáját: látni, hallani, elmélkedni, ítélni, dolgozni, amint nékem tetszik, a tulajdonképen való és valóságos eszköz arra, hogy valaki tudós és értelmes legyen." (174—175. p.) A könyv 224 lap terjedelemben jelent meg immár Domby halála után. DOMBY SÁMUEL NYELVE Domby a latin és a görög nyelvek mellett leginkább a németet ismerte, mert fordításait több lehetőségből kiválasztva, németből tette át magyarra. Ha magyarul ír, könyveiben választékos kifejezéseket használ. Ha nem talál pontos kifejezést egy fogalom megjelölésére inkább körülír, de szembetűnő a pontosságra törekvése. Nem gyárt szavakat. A népnyelvhez fordul a szülészeti szavak meghonosításakor, hiszen a célja is az volt, hogy a bábák jól megértsék a könyv mondanivalóját. Gyermekgyógyászatában az elfogadott, a Rácz Sámuel és mások által leírt szavakat veszi át vagy a közismert kifejezéseket a nép nyelvéből. Legnehezebb dolga a Fontos kérdés-ben található mondanivaló szókészletével kapcsolatban van. A Fontos kérdés a lélektan, a fiziológia és a pedagógia tárgyköréből veszi mondanivalóját, s e tudományok nyelve még kialakuló állapotban van Domby élete alkonyán is. Tudjuk, hogy a lélektan tudományos szókincse művi úton kívánt létrejönni 85 a XVIII. század utolsó évtizedében, de még a XIX. század közepén is alakuló képet mutat. A fiziológia és az anatómia szaknyelve Bugát Pál tevékenysége és nagyon sok harc árán lett olyan, amilyennek ma ismerjük. Jóval Domby után is. hosszú ideig a formálódás stádiumában van. 86 Toldy Ferenc nagy elismeréssel nyilatkozott irodalomtörténetében orvosi szaknyelvünk szabatosságáról. Domby a legnagyobb forrongás korszakában ír és fordít. Megnyugtató a stílusában a megszokott, elfogadott szavak alkalmazása. Ha olyan szót fedezünk fel könyveiben, amelyet az orvosi irodalomban addig nem írtak le, azonnal észrevehető, hogy a szó csak az orvosi nyelvben új, de van társadalmi, népi múltja. "'Simái Ödön: Bárány Péter magyar pszichológiája. Magyar Nyelvőr, 1918. 15—17.; Báróczi Sándor beszéde a pszichológiai pályadíj átadásakor. Hadi és más nevezetes tudósítások. 1791. jan. 15. 89—95. G Orvos gyógyszerészi müszógyüjtemény. Pest 1862.; Szógyűjtemény a XVI. század magyar orvosi nyelvéből. (Összeáll.: Szepesiné Benda Mária) Kézirat. Bp. 1977.; Magyar—deák és deák— magyar orvosi szókönyv. (Szerk.: Bugát Pál—Schedel Ferenc.) Tud. Gyűjt., 1833.
