Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 101. (Budapest, 1983)

TANULMÁNYOK - Lambrecht Miklós: Az orvos- és biológiatörténet pozitivista irányzatának néhány előfutára

desen nyomtalanul eltűnt, hihetőleg meggyilkolták.

14 Ez az érthetetlen távozás és homályba vesző elhalálozás Gurlt szemében kalandor-hajlamúnak minősítette az egyént is, és nem tartotta „jellemétől távolinak a sarlatánságot". W. Artelt 1949-ben [1] lényegesen elismerőbben értékelte historiográfiai felsorolásában ezt a „terjedelmes művet". Ezzel az öt szerzővel kívántam valamelyest dokumentálni azt a feltevést, hogy a pozitivista történetírásnak mennyire lehetett előfutára a pragmatista szellemű művelődéstörténet. Természetesen sokkal több példát hozhattam volna fel,

15 az említettek azonban különösen alkalmasnak tűntek arra, hogy Weszprémivel valamilyen vonatkozásba hozhassam őhet. Ez még akkor is lehetséges, ha készséggel elismerjük, hogy valamennyiük teljesítménye —• anyaggazdagságban, szemléletben és stílusban egyaránt — messze túlszárnyalja a mi orvostörténeti úttörőnkéét. Mindez nem változtat azon a tényen, hogy a magyar művelődéstörténetnek még sokáig értékesíthető forrása marad az ő életműve, mégha arcvonásai el is mosódtak annak a gyertyalángnak libegő fényében, amely mellett összegyűjtötte és ránkhagyta ezt az adattárat. IRODALOM 1. Artelt, Walter: Einführung in die Medizinhistorik

. Stuttgart, 1949. 8, 240. 2. Batári Gyula: Az első gyógyászati szakfolyóiratok Magyarországon. Magyar Könyvszemle 1982. 1. 72—75. 3. Benseier, Gustav Eduard: Griechisch-deutsches Wörterbuch. (1. kiad. 1859.; 15. átdolg. kiad. 1931.) 16. (reprint) kiad. Lipcse, 1981. 8, 880. 4. Brockhaus-Encyclopädie in 20 (24) Bde.: 15. köt. 1972. 83—88. 5. Conradi, Johann Wilhelm Henrik: Grundriss der medicinischen Encyclopädie und Methodologie. 2. kiad. Marburg, 1816. 16. 156. 6. Csanád Vilmos—Kapronczay Károly: Schöpf-Merei Ágoston rendkívüli tanári pályázata 1835—36-ból. Comm. Hist. Artis Med. 85 (1978). 137—149. 7. Enyvvári Jenő (szerk.): Philosophiai Szótár. 2. lenyomat. Bp. 1923. 124. 8. Glatz Ferenc: Historiográfia és a történettudomány elméleti kérdései. Magy. Tudomány 88. 1981 7-8. 526—534. 9. Győry Tibor: Az Orvostudományi Kar története, 1770—1935. Bp. 1936. 16, 842. 10. Herder, Johann Gottfried: Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról. Vál. Rathmann János, ford. Imre Katalin és Rozsnyai Ervin. Bp. 1978. 685. 11. Hóman Bálint: Tudományos történetírásunk megalapítása a XV11I. században. In: Történetírás és forráskritika. Bp. 1938. 353—380. (Hóman Bálint Munkái 2. k.). 12. Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Bp. 1980. 758. 13. Lambrecht Miklós: Orvosok szerepe a természettudományok újkori fejlődésében. Előadás a MOT és a MTA Agrártud. Bizottság „Thar-emlékülésén" 1978. nov. 28. (kézirat) 14. Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek. Bp. 1929. 1. köt. 368.; 316—322.: Bugát és a magyar orvosi nyelv. 15. Metzger, Johann Dawid: Skizze einer pragmatischen Literärgeschichte der Medicin. Königsberg, 1792. 14, 449. 16. Sükösd Mihály; Tudós Weszprémi István. (Arckép a magyar felvilágosodás előtörténetéből.) Bp. 1958. 99. 17. Várkonyi Ágnes, R.: A pozitivista történetszemlélet. Bp. 1970. 219. 18. Vida Mária: Stockinger Tamás (1811—1883). OH. 112. 1971. 1052—53. 11 Itt néhány adat helyesbítendő: Soulouque Faustin tábornok csak 1847-ben lett köztársasági elnök és 1849-ben koronáztatta magát „császárrá". 15 Pl. Metzgernek mintaképe Johann Friedrich Blumenbach (1752—1840) volt, aki az „anatómia comparativa" egyik úttörőjeként az orvostörténelemnek is mintát adott Introductio in Históriám medicináé literariam c. könyvével (Göttingen 1786.).