Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 100. (Budapest, 1982)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Ringelhann Béla: A leküzdhetetlennek látszó betegség: a malária

P X- i 4. űéra. A malária elterjedése Magyarországon 1907-ben Erdély vízgyűjtő és maláriás területei: A Kolozsvár alatti Mezőség, illetve a Szamos, a Körösök és a Maros lefolyása mentén * Ha figyelemmel kísérjük a világirodalmat világszerte, a fejlett országokban emelkedik a maláriások száma. Bár nincs veleszületett malária Angliában, Franciaországban és az Egyesült Államokban, továbbá hazánkban, ezen országok folyóiratai gyakran írnak a betegségről és annak terjedéséről. Az utolsó évtizedekben a légi közlekedés is siettette a malária terjedését. Diákok, külföldön dolgozó szakemberek, mesterségüket ott tanulók hozzák magukkal, illetve magukban a betegséget. Hozzájárul ehhez nem kis mértékben a turisztika. Egyik munkámban felsorolom, hogy Angliában 1977—80-ban évi 1660—1700 körül volt a maláriás esetek száma; a Német Szövetségi Köztársaságban 1974-től 1978-ig 100-ról 500-ra, az Egyesült Államokban 1977-től 1981-ig 800-ról 4000-re nőtt évente a bejelentett váltólázasok száma. A halálos esetek száma Angliában 11, Németországban 1963 és 1971 között 31, az Egyesült Államokban ugyancsak évente 7 volt. Magyarországon 1969 és 1980-ig 1 halálos eset fordult elő: egy 24 éves fiatal asszony, ki terhessége alatt abbahagyta a maláriaellenes gyógyszer szedését, majd hazajött és természetesen továbbra sem szedett maláriaellenes gyógyszereket. Otthon elvesztette az eszméletét, bevitték a László kórházba, és két nap múlva meghalt. Vérében a PL falciparum volt kimutatható. Bármennyire is ajánljuk a gyógyszert a maláriás vidékre utazóknak, hazajövetelük után még négy hétig szedni kell, mert a szervezetükben lévő Plasmodium csak lassan fejlődik, és az elpusztítására szánt gyógyszer csak lassan épül be és pusztítja el