Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 100. (Budapest, 1982)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Ringelhann Béla: A leküzdhetetlennek látszó betegség: a malária

Ahogy 1913-ban írja: a malária rendkívül el volt terjedve Magyarországon [46]. A Duna nem volt szabályozva, a Csallóközben 96 000 holdat öntött el minden évben, és ebből 12 000 hold mocsaras volt. A Tisza 4 000 000 hold árterületet borított, és minden betorkolló folyó körül óriási mocsarak voltak. Az Ecsedi láp, a Berettyó melletti Sárrét és a Fertő tó melletti Hanság mocsárbirodalom volt. A Bánságban az Alibunári mocsarak több mint 40 000 holdat borítottak el, de ott volt a Palicsi tó és még számos más mocsár. Jancsó idejében 30 év alatt 870 000 holdat nyertek meg termőföldnek lecsapolt folyókból. /. ábra. A. Laveran karikatúra portréja. (Bruce-Chwatt, L. J.—Zulueta, J. de: The Rise and Fall of Malaria in Europe. Oxford, 1980.) Jancsó főleg erdélyi maláriásokat, a Mezőség területén és ennek környékén lakókat gyógyított. Ezen kívül jelentős számban volt malarias a Küküllő, a Körös és a Maros folyók mentén. Ha az ember elolvassa Győrffy Szilaj pásztorok című munkáját, ott bőven le van írva a Sárrét vízi életformája és az ott lakók élelmiszer beszerzése, mozgása a vizes területen és a kiszolgáltatottság a maláriának [47]. Hollaender 1907-ben írott munkájában 30 ezrelékre teszi a fertőzés „tájkóros" jellegét [48]. Jancsó szerint azonban a mocsarak lecsapolása után az egész országban előfordult malária és kb. l/l0-re csökkent az eredeti betegség számához viszonyítva.