Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 100. (Budapest, 1982)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Ringelhann Béla: A leküzdhetetlennek látszó betegség: a malária

keringési (1578—1657) és Vesalius anatómiai (1514—1564) felfedezései jelentősen elősegítették az orvostudomány fejlődését. Négy szerzőt említünk itt: Sydenham (1624— 1689) pontos leírást adott a maláriáról: „... kezdődik hidegrázással és borzongással, amelyet láz követ és izzadcissal fejeződik be a kórkép. Amint a láz eltűnik, úgy tűnik el a betegség... Gyorsan vagy lassan a betegség ismétli önmagát, az időtartam. .. mindennapos láznál 24, a tertiánámál 48 a quartánanál 62 óra. . . Intermittáló kétféle van: nyári és őszi" [22]. Herman Boerhaave (1668—1738) először használta a Santorio-féle „thermoscop"-ot, azaz lázmérőjét, és megkísérelte a betegséget a láz különböző típusai szerint beosztani. Vitathatatlan, hogy Boerhaave határozott álláspontot foglalt el az orvosi vélemények bizonytalan magatartásával szemben és sokan igazodtak hozzá [13]. Tanítványa Van Swieten volt, aki később Mária Terézia udvari orvosa volt, és közreműködött az egri és nagyszombati orvosi egyetem elindulásában. Van Swieten azt tapasztalta, hogy a véreztetésés purgálás árt a betegnek. Minden beteget külön esetként kell elbírálni [13]. Lancisi (1654—1720) újra felfedezte a rómaiak mocsarak elleni hadjáratát, visszatért a vizek levezetésére. Hipotézisként feltételezte, hogy a szúnyogok maláriát idéznek elő. Korának vezető orvosa volt, és XI. Ince pápa udvari orvosa. Javasolta a perui kéreg használatát és a mocsarak lecsapolását [23]. 1820-ban két híres kémikus Caventon és Pelletier, mindketten a francia gyógyszerészeti iskola professzorai, preparátumot készítettek a perui fakéregből. A kéreg sárga és vörös anyagából kristályos preparátumot szerettek volna kapni. Ehelyett azonban sárgás, átlátszó és nem kristályosodó anyagot nyertek, amely igen hatásos volt a malária ellen és a „kinin" nevet adták a készítménynek. Hogy Magyarországon mikor és hogyan keletkezett a malária, erre igen nehéz választ adni. Amennyire a fentebb vázolt európai terjedésből ismerjük, a malária dél felöl haladt északi irányba; így hazánkba is délről érkezett és az országban észak felé haladt. Celli, az olasz malariologus 1913-ban ezeket írja: Hollandiában és Magyarországon olyan súlyos volt a malária-fertőzés, hogy a külső ellenség nem tudta teljes harci erejét kifejteni : a lakosságot megkímélte a betegség, míg a benyomuló csapatoknál súlyos megbetegedést okozott [18]. Az 1770-es években Tollins ezt írja: „Hungária febris infamis est", és ez a láz főleg a Bácskára és Bánátra vonatkozott, mert ott rendkívül elterjedt a betegség. Magyary-Kossá megemlíti, hogy a Jagellók korában Massaccio Magyarországon járt és egy előkelő fűúrnál kapott elhelyezést. A házat mocsarak vették körül, és a dögletes levegő, „il pestifero aere" annyira megártott, hogy az előkelő idegen környezetéből négyen belehaltak [26], Ennél azonban sokkal érdekesebb Kapisztrán Szent János szentté avatási pere. A világraszóló nándorfejérvári győzelem után három hónappal, 1456. okt. 23-án a Szerem megyei Újlakon Kapisztrán meghalt. Hírek terjedtek el, hogy halála után csodák történtek azokkal, akik sírjához zarándokoltak. A csodákat jegyzőkönyvbe vették és a pápa elé terjesztették szenttéavatás céljából. Négy ilyen jegyzőkönyv áll jelenleg is rendelkezésre: két jegyzőkönyvet Újlak város hatóságai állítottak ki, egy S. Isidoróban és egy a párizsi Bibliothèque Nationale-ban van. A szövegek sokban azonosak; az alábbiakban a Bibliothèque Nationale-ban található szöveget közöljük, Fügedi Erik fordításában: „Az Újlaktól négy mérföldre fekvő Bács melletti Csikóról való Sardo Benedek felesége, Margit, komaasszonyával Szeles Péter feleségével Skolasztikával együtt vallotta, hogy három, néha négynaponként magas láztól szenvedett több mint egy éven át, s annyira lefogyott és elgyengült, hogy semmiféle orvosság nem tudta meggyógyítani. Fogadalmat téve, hogy meglátogatja Isten emberének sírját, teljesen és tökéletesen meggyógyult és a láz többé nem kínozta. Erről bizonyságot tett az egész falu." [27]