Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 100. (Budapest, 1982)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Ringelhann Béla: A leküzdhetetlennek látszó betegség: a malária
A LEKÜZDHETETLENNEK LÁTSZÓ BETEGSÉG: A MALÁRíA RINGELHANN BÉLA malária egyike azoknak a betegségeknek, amelyeknek keletkezése, elterjedése és hatása állandóan vonzza a szakértők és a nem közvetlenül maláriával foglalkozók érdeklődését. Ronald Ross, a szúnyognak mint a malária vektorának felismerője 1906-ban Athénban járt és elcsodálkozott azon a pusztuláson, amely ott az időszámítás előtt 429ben történt. Ebben az évben távozott az élők sorából Periklész, és egy járvány következtében szinte teljesen elpusztult Athén. A virágzó görög civilizáció legyőzhetetlennek látszott azokkal az erőkkel szemben, amelyekkel akkor küzdeni kellett. Végül Ross úgy vélte, hogy csak a malária volt a pusztulás okozója [1, 2], A majomnál és az embernél előforduló maláriás megbetegedés okozójának keletkezését 60 millió évvel ezelőttre becsülik, amikor a Pl. quartana, a negyednapos láz kifejlődött a majmokon. 30 millió évvel később a jóindulatú Pl. tertiana, a harmadnapos fertőzés jelent meg a majmokon. A rosszindulatú Pl. tertiana 2,5 millió évvel ezelőtt fejlődött ki. A plasmodiumok számos kutató szerint Afrikában keletkeztek, de más szerzők szerint Dél-Kelet-Ázsiából eredtek. Egyes feltevések szerint mindkét területről jött a betegség Európába [3]. Ma azonban úgy tűnik, hogy a malária keletkezése és átterjedése Európába Afrikából történt. Az utolsó glaciális kor 25 000 évvel ezelőtt jéggel borította el Európa nagy részét, és a malária élettani ciklusa ebben az időszakban Európában az alacsony hőfok miatt lehetetlen volt. Vannak ugyan megfigyelések, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy Európa legdélibb részén a Plasmodium élt és talán betegséget terjesztett, ilyen volt Olaszország és Spanyolország legdélibb csücske. A melegebb interglaciálisokban, így pl az utolsó Emes interglaciális korban, a majom és az ember megkaphatta a betegséget, é lehetséges, hogy a Neandervölgyi ember is ekkor fertőződött. A Würm maximális eljegesedése idején viszont a Magdalenian időszakban, amikor a Cro-Magnon-i ember festette Altamira és Lascaux csodálatos barlangképeit, valószínűleg nem volt malária. Messerli szerint a Würm korszakban 25 000 évvel ezelőtt Dél-Európában az általános hőmérséklet 8—9,5 °C volt [5], alacsonyabb mint ma, míg a malária életfeltételeihez 15 °C szükséges [6, 7, 8]. A trópusi malária életviszonyai legalább 18 °C-ot kívánnak meg. Azonban a hőmérséklet önmaga nem elegendő tényező a malária terjedéséhez. Szükséges egy bizonyos lélekszámú emberi közösség (populáció), amelyben meg tud élni a Plasmodium. Az infekciónak terjednie kell, azonban a gyér európai populációban ez nem volt lehetséges. A Pl. tertiana és quartana elméletileg létezhetett, de a lakosság kis száma akadályozta terjedését. Érdekes volt megfigyelni, hogy az 1910-es évek végén és 1920-ban, amikor WagnerJauregg a paralysis progressiva gyógykezelése miatt fertőzte a lokális szúnyogokat maláriával, kiderült, hogy Angliában a szúnyogok nem fertőződtek, vagyis ellenálltak a fertőzésnek. Ebből arra lehetett következtetni, hogy fokozatos szelekció kellett ahhoz, hogy az európai szúnyogtörzsek is érzékennyé váljanak a malária fertőzéssel szemben [9].
